Boldog névnapot!

Anyukám csodaszép virágjával kívánok nagyon boldog névnapot Barátnőmnek és minden erre járó Mónikának és a Tímeáknak is, utólag:

Eszter pulcsija 2011/11

Hosszú munka volt, ennek több oka is van:

- a kötéspróba kissé elvette a kedvem, félretettem....
- egyszer kicsi lett, mikor kb a fele volt meg, félretettem....
- a nyakkivágás milyenségében nehezen egyeztünk meg, félretettem
- a nyaka felszedését azt hiszem hétszer kezdtem újra...hol kicsi lett, hol nagy, egyenetlen, rutintalan vagyok az az igazság

De megérte!!!! Tegnap ahogy kész lettem vele, Eszterem fel is avatta, ma is abban ment suliba. Szerintem ez a legnagyobb dicséret, amit egy kész ruha kaphat.

Körben kötve készült a karkivágásig, 4 és feles tűvel, a nyaka négyessel. A fonal Crazy Zauberball. Annyira jó ezzel a fonallal dolgozni, egy álom, nem is munka, csak élvezet. Kicsit unalmas volt néha, de kiválóan lehet tv-t nézni közben, vagy pl verset kikérdezni. Azt hiszem azonban, hogy ez a nagyon szines fonal, mintát nem bírt volna el...vagy mégis?

Aurora 2 2011/10

Csapatmunka volt megint: Ercsu mintáját Melinda csodaszép fonalából kötöttem meg.

Másodszorra könnyebb volt, alig több, mint egy hosszú este kellett hozzá. Azt hiszem külön szeretem ebben a kendőben, hogy gyorsan ad sikerélményt, nekem a kötésben, a gazdijának pedig a szépségével. Mert ez sem az enyém lett, kedves barátnőm kapta születésnapjára :)
Várom a harmadik felvonást, kíváncsian, hogy milyen fonal akar Aurora lenni a kezeim között.

Mákos csíkok 2011/8-9

Készült két zokni Vincémnek, már a jövő télre, tehát a méret kb 30-as...maradékokat használtam, a csíkosakat, a mákosat (ő mondta) pótlásnak vettem.

Miért

nem is ajánlja fel a blogger, hogy tölthetek fel képet?

Ez a ritkán írók büntetése? Vagy valamit elállítottam valahol véletlenül?
Segítsetek légyszives!!!!!

Ui: Újra próbálkoztam: minden rendben, a lehetőséget visszakaptam, de valami még mindig nem jó, mert ha a kép hozzáadására kattintok, elmenti az addigi művemet :)
De legalább kiderült, hogy nem én vagyok a hunyó :)

Sírjak vagy nevessek?

Ez most nem kézimunkás bejegyzés lesz...
Az előbb, az erkélyen rendezgettem a virágládákat, és az egyik pillanatban nem oda figyeltem teljesen (ugyanis közben a Vince egy fél kanna vizet kiöntözött a talpam alá :) ), és kicsúszott a láda a kezemből is meg a tartóból is...Megállapítom, amit mindenki tud: a műanyag virágláda nem éli túl az öt emeletnyi zuhanást, sőt, a bele ültetett muskátlik sem :( .
Eddig volt a sírjak rész...az pl pozitív a dologban, hogy nem járt éppen akkor az erkély alatt senki.
Amikor lementem összesöpörni, az egyik lakótárs megkérdezte: direkt dobtad ki?
Az tény, észrevettem én is, hogy antiszociálissá váltam, jobban mint szerettem volna, de ennyire azért nem vagyok bolond :)
És amikor a csaj elment, jót röhögtem: nem járok a játszótérre pletykálni, nem járok össze senkivel, megválogatom kinek köszönök és kivel állok meg beszélgetni (ő ráadásul beszélgetős kategória), igyekszem a gyerekeimet normálisan nevelni, szóval nem tudom miért gondolt erre, hogy megháborodtam....
Pár évvel ezelőtt direkt mosolyogva jártam az utcán és figyeltem a szembejövő embereket, hogy milyen fura pofákat vágnak...vagy láthatóan élveztem az esőt...meg rugdaltam az avart, a lehullott leveleket az út szélén...és akkor is úgy néztek rám, hogy ez a nő nem normális..
Lehet hogy tényleg nem vagyok az?

Ebben az évben még nem voltam igazán aktív, sem a kommentelésben, sem az alkotásban, a mutogatásban meg főleg nem...
Ennek sok oka van, amit nem részleteznék, de amikor egy kedves Barátnőmmel beszéltünk az érzéseimről, azt mondta, lehet hogy a káosz nem is körülöttünk van, hanem bennünk..ennek a beszélgetésnek már több hete, de ez a mondat azóta is sokszor eszembe jut. Elkezdtem tehát módszeresen rendet rakni magamban és magam körül. Nem is tudom melyik a nehezebb feladat, és melyikkel haladok jobban. A haladáson nem mindig a hátralevő dolgok csökkenését értem, inkább a már elvégzetteket, amit kipipálhatok.

Egy lépés:


Az elhatározásért cserébe megleptem magam egy dobozkával és felcsavargattam a szanaszét heverő himzőfonalaimat. És olyan jó látni így együtt, szépen sorban ezeket a szineket, hogy időnként előveszem csak nézegetni is :)
A sok-sok kinyomtatott leírást és mintákat is rendszereztem, ez nem látványos ennyire, csak az asztalomról tűnt el egy kupac :)

És alkottam is, Barbi szivecskéjét: