Napi vigyor

Ma reggel könnyesre röhögtem magam...az írás is jó, a kommentekkel együtt csúcs :)
Móninál....

Puha, világos 2012/4

Moncsitól hozott csomagocskát a postás még januárban...Eszterem rögtön lecsapott az egyik szépséges fonalra. Egy viszonylag rövid szárú zokni lett belőle, természetesen neki:

Hogy tetszenek?

Nekem nagyon....

A férfiakhoz

a hasukon keresztül vezet az út, mégiscsak....
Ezt bizonyítja, hogy a nagyfiam, amikor megtudta mi lesz az ebéd, összeölelgetett, de úgy, mint már régen....
Pedig minden nap kap enni...
És mivel érdemeltem ki? Kolbászos krumplileves és kakaós csiga...
Azt hiszem ez tényleg egy könnyen megvalósítható, a hatás nálunk legalábbis biztos :)

A Zahír

 Éveken keresztül nagyon sokat olvastam, ez rendjén van. Az már kevésbé, hogy aztán háttérbe szorult az elmúlt években. Most újra találkozunk, a könyvek meg én...
Soha nem olvastam a "sikerkönyveket" akkor, amikor a csapból is az folyt, mert nem akarom, hogy a véleményemet a "véletlenül" meghallott vagy olvasott dolgok befolyásolják.

Paulo Coelho...ő egy igazán megosztó személyiség. Megállapítom, hogy én szeretem....mert szeretem ha egy könyv nemcsak szórakoztat, hanem egy kicsit, mintegy utóhatásként el is gondolkodtat. Ennek a könyvnek voltak mondatai, amelyek egészen hosszú időn keresztül motoszkáltak a gondolataimban. És azt is tudom, néhány hét múlva, amikor kicsit "ülepedett", újra kell olvasnom.

Kedvcsináló:

"Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak."

"Mindig egyszerre kerestem a kalandot és a biztonságot, pedig tudtam, hogy ez a két dolog nem nagyon egyeztethető össze."

"Ha nem vagyunk egyedül, erősebbek vagyunk, és könnyebben kiderítjük, hol rontottuk el, és hogyan változtassunk irányt. "

"A sztyeppéken mindig kéknek nevezik az eget, akkor is, ha éppen szürke - mert tudják, hogy a felhők fölött olyankor is kék."

Hull a hó :)

Szeretem a havat :)
És most nagyon szépen esik :)


(Tudom hogy a népszerűségem ettől a két sortól nem nőtt :) )

Valentin nap

Február 14, Valentin nap...Szerintem ez egy olyan ünnep, amit valaki vagy szeret és ünnepel, vagy nagyon nem szeret. Köztes állapotot képviselő embert talán még nem is láttam :).
Én nem szeretem. Hogy miért? Mert nem szeretem a kötelező dolgokat, se azt, ami "mű". Másképp fogalmazva, ha egész évben nem kapok virágot csak azért, mert bármilyen nap van, vagy mert csak eszébe jutottam, akkor ezen a napon sem és nőnapon sem szeretnék kapni, azzal az indokkal, hogy ez a szokás...
A mai nap viszont más...Vincém a múlt hetet a Szüleimnél töltötte, ahol egyik elfoglaltság volt szétvágni a reklámújságokat és valamilyen rendszer szerint felragasztani a képeket egy lapra. A szemfüles négyévesnek feltűnt, hogy mindenhol szivecske és virág van, ez adta az apropóját, hogy Apuval megbeszélték a Valentin napot. Pénteken Vincus már azzal jött haza, hogy ő a legpirosabb rózsát viszi a Noncsinak az oviba Valentin napra. Úgy gondolom, ha kispasi korban nem gátolom meg, hogy virágot adjon kis szerelmének, akkor amikor nagy lesz is úgy fog udvarolni, ahogy azt szerintem kell, ahogy azt én is szeretném :). Tehát tegnap megvettem a legpirosabb szál rózsát, ma pedig reggel beszaladtunk az oviba, hogy átadjuk a meglepődött, de láthatóan nagyon örülő Noncsinak. Volt sok puszi meg ölelés, olyan édesek voltak hogy estig el tudtam volna nézegetni őket :)