Happy day 53.

Pünkösd vasárnap van, pocsék szürke időre ébredtünk.

Reggeli előtt a tegnap esti romok eltakarítása, ebédfőzés, csupa házias dolog, ahogy egy anya napja indul.

Az egész nap társasozásról szólt, igazi családi ünnep lett ez a Pünkösd. Élvezem, nagyonnagyon.

Szerettünk volna kimozdulni, bemenni a városba sétálni, de olyan hideg volt hogy nem akaródzott. Estefelé, amikor már nem esett az eső,  a nagyok mentek egy kört, mi meg Kispasival itthonmaradtunk a viszonylagos melegben.

Happy day 52.

Munkásan indult a nap, délelőttre vendégeket vártam, tehát a nappalit legalább fogadókész állapotba kellett hoznom, kb reggel kilencre. Jelentem: sikerült, nemcsak a nappalit hanem szinte Egyszemlány szobája kivételével az egészet. Érdekes találkozás volt, a legeslegjobb (és egyetlen igazi) barátom hozta el a barátnőjét bemutatni. Nagyon aranyosak, beszélgettünk egy jó órát, mintha már ezer éve ismertük volna egymást a lánnyal is.

Aztán sütöttem egy hatalmas adag kukoricás-kolbászos muffit. 

Ja, közben elvitte Kispasi apukája a hatalmas gardróbszekrényt, ami a szobából kikerült. 

Bedagasztottam egy fátyolkalácsot és közben Nagyfiúval megbeszéltem hogy elmegyek értük, bevásárolunk és hazajönnek, hogy este igazán nagy társasjáték partit tudjunk tartani. Aha, a kalács kb két órán keresztül kelt, de semmi baj, szépen megsült, mintha minden a szokásos módon történt volna. Nem így a második, ami kissé sötét színűre sült...mert a gyerekek csinálták a vacsit, én a konyha közelében se voltam, a illata meg valahogy nem jött. A fáradtságomat minősíti hogy azt is elfelejtettem hogy a sütőbe tettem. 

A vacsi nagyon jó lett, az utána következő társasozásnak még nincs vége...de Kispasi már kidőlt, én is megyek aludni.

Imádom a gyerekeimet és a választottjaikat: annyira örültek egymásnak amikor három hét után újra találkoztak. Öt gyerek meg én...így néz ki most a családunk, még akkor is ha a Kispasi az egyetlen kiskorú 😃

Happy day 51.

Korán kelés, pihentető munka, így telt a nap nagy része. Szeretem a munkámat. Ma kimondottan olyan volt, hogy egész nap az asztalnál ülve mindenféle adminisztrációs feladatokat végeztem, de szeretem csinálni. Bevallom, nem bánnám ha újra gyerekzsivaj lenne az iskolában, azért ez így nem az igazi. Erre várnom kell szeptemberig, bár a táborok ideje alatt egy kicsi jutni fog belőle. Kíváncsian várom az új elsősöket és a már megismert Kismókusokat, biztos rengeteget változtak.

Délután folytattam a pakolászást, Egyszemlány holnap végre hazakeveredik, addigra az ő szobáját is rendbe kellett tennem, hiszen raktárnak használtuk.

Happy day 50.

Szép szám ez az 50.

Egy fárasztó napról kellene hogy írjak, de nem tudok...állva el tudnék aludni. 

Szobafestés, bútorszerelés, takarítás, selejtezés, visszapakolás, rumli az egész lakásban. Az összes energiám elveszett ma.
Cserébe kaptam egy csomó puszit, ölelést, boldog gyerekmosolyt, hálás szavakat az életéért, a szobájáért...azt mondta ő az a gyerek, aki elmondhatja magáról hogy mindene megvan és ezért nagyon hálás nekem...sírtam, nem tagadom...

Happy day 49.

Ma reggel még zöld-sárga volt Kispasi szobája. Mostanra sötétszürke-világoskékesszürke. Nagy munka volt, a tegnap este óta bent maradt néhány bútor kicipelése, a festés, takarítás, mostanra pedig a szekrény összeszerelése is megtörtént.
Egy ilyen nappal a játékok selejtezése is jár: régi kincsek kerültek elő, olyan játékok amiket már elfelejtett, vagy amikről nem is gondolta hogy megvan.
Este tízkor, mikor a kedvenc autók gyűjteménye előkerült egy vasaló dobozából:

A nagyfiú újra kisgyerekké vált és boldogan autózott egy kicsit 😉

Happy day 48.

Mozgalmas, munkás fárasztó nap volt.

Délelőtt csak a szokásos háztartás, egy kis főzés-mosás, ebéd után elmentünk vásárolni. Bízom benne hogy megjön a jóidő végre, Kispasi minden tavalyi nyári ruháját kinőtte, Nagyfiú is a jelentős részét, tehát pótoltuk. Aztán nekiálltunk kipakolni Kispasi szobáját, hogy kisfiúszobából nagyfiúszobává váljon. Egy ekkora lakásban ha valahol valami történik, akkor a többiben is rumi van...lassan megszokom, minden évben valamiért egyszer felfordítom a lakást. De olyan jó lesz ha vége lesz 😊

Tegnap este már mondta hogy nagyon köszöni...imádom.

Happy day 47.

Ez a nap is eltelt..

Egy nagyon kedves barátom ma ismét bebizonyította, hogy nem kell egymásról mindent tudnunk, nem kell folyamatos kapcsolatban lennünk ahhoz, hogy barátok legyünk. Ő olyan, aki időnként megkérdezi hogy vagyok, aztán hónapokig nem hallunk egymásról most pedig gyakorlatilag azonnal hozott nekem kárpitost. Van még egy jelöltem, aztán meglátjuk...nem volt kedvem telefonálgatni. A karantén nem tett jót nekem, biztosan tudom hogy bezárkóztam. Előtte se voltam egy nyitott személyiség, de mióta megtehetem hogy csak a négy fal közt vagyok, azóta főleg nem...még telefonálni se...

Délelőtt elmentünk megvenni a Kispasi szobájához az új festékeket, ott is egy segítőkész emberrel  találkoztam. 

Utána készült ebéd, ami nem gyorsan készült el, de annál finomabb lett. 

Kimagoztam egy csomó cseresznyét, készült belőle süti és lekvár:

Tanárúr átnézte a dolgozatomat és megírta a kérdéseket, amire a vizsgán válaszolnom kell. Az egyik egyszerűnek tűnik, azt hiszem a könyvből kiolvasható. A másik viszont...érdekes:

1.       Milyen konkrét tünetei vannak a kevert specifikus fejlődési zavarnak a különböző területeken?

2.       A gyermek társas kapcsolatainak fejlesztésére milyen lehetőségeket lát?

Holnapi feladat a válasz megkeresése...