Munkásan indult a nap, délelőttre vendégeket vártam, tehát a nappalit legalább fogadókész állapotba kellett hoznom, kb reggel kilencre. Jelentem: sikerült, nemcsak a nappalit hanem szinte Egyszemlány szobája kivételével az egészet. Érdekes találkozás volt, a legeslegjobb (és egyetlen igazi) barátom hozta el a barátnőjét bemutatni. Nagyon aranyosak, beszélgettünk egy jó órát, mintha már ezer éve ismertük volna egymást a lánnyal is.
Aztán sütöttem egy hatalmas adag kukoricás-kolbászos muffit.
Ja, közben elvitte Kispasi apukája a hatalmas gardróbszekrényt, ami a szobából kikerült.
Bedagasztottam egy fátyolkalácsot és közben Nagyfiúval megbeszéltem hogy elmegyek értük, bevásárolunk és hazajönnek, hogy este igazán nagy társasjáték partit tudjunk tartani. Aha, a kalács kb két órán keresztül kelt, de semmi baj, szépen megsült, mintha minden a szokásos módon történt volna. Nem így a második, ami kissé sötét színűre sült...mert a gyerekek csinálták a vacsit, én a konyha közelében se voltam, a illata meg valahogy nem jött. A fáradtságomat minősíti hogy azt is elfelejtettem hogy a sütőbe tettem.
A vacsi nagyon jó lett, az utána következő társasozásnak még nincs vége...de Kispasi már kidőlt, én is megyek aludni.
Imádom a gyerekeimet és a választottjaikat: annyira örültek egymásnak amikor három hét után újra találkoztak. Öt gyerek meg én...így néz ki most a családunk, még akkor is ha a Kispasi az egyetlen kiskorú 😃
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése