2020. május 9., szombat

Happy day 31.

Kimozdultunk a négy fal közül, végre. Elvittük Egyszemlányt Ákoshoz, Zalába. Zala nagyon szép, az odavezető út is és ráadásul hosszú. Nem olyan hosszú mint amilyen sokáig tart.
Láttunk egy csomó szépséget útközben:

Bíborhere

Egy nagy bordó mező

Repcetábla

Gabonatábla és még bevetetlen terület
Már amikor reggel mentünk és ragyogott a nap, akkor mondtam, hogy némelyik kép annyira szép, hogy szinte már giccses. A kék kék, a sárga vakítóan sárga, a bordó csodaszép mélybordó, mint egy finom bor. Láttunk zöld fák előterében pitypangtól sárga fűben csodaszép barna lovat legelészni, mellette itatókút, mindez a fehér habos felhőkkel tarkított kék ég alatt. Álomszép 😍.
Sokat nevettünk a gyerekekkel, ez megint egy jó nap volt.

Az út egy része a Balaton partján visz. Annyi autó, ember, biciklivel vagy gyalog, a vendéglátóipari egységek, boltok körül, a parkolók tele...hihetetlen volt, mintha nem is két hónap szigorú karantén után lennénk. Vagy épp azért? Meg mert itt a jóidő is? Ha igaz hogy a vírusnak 14 nap a lappangási ideje, akkor kíváncsian várom mi lesz itt két hét múlva. Ezt a nagy mocorgást már érzékeltem a csütörtöki bevásárláson is, de elintéztem annyival, hogy igen, enni kell és más gyereke is nő, nemcsak az enyém. De ma nem tudom mivel magyarázni...mi a kirándulásunk során három emberrel találkoztunk, és nem volt puszi, kézfogás se, semmi, pedig jólesett volna. De betartjuk a szabályokat, mert félünk, még akkor is, ha nem sokat beszélünk róla.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...