2020. május 15., péntek

Happy day 37.

Feri ébresztett...Ő a környék legeslegesleghangosabb verebe, aki az erkélyünket nevezte ki főhadiszállásnak. Minden reggel ő gondoskodik róla, hogy ne késsek el sehonnan. Ma is így volt, lelkesen dalolt csak én még aludni akartam, kihasználva hogy végre tudok és nem is kell ma sehova menni. Sikerült is, reggel nyolcig. Többször próbáltam már őt lefényképezni, de nem hagyja magát. Ebből gondolom hogy ő új Feri, nem a tavalyi, azt nem zavarta hogy kint vagyunk az erkélyen. Hosszú a nyár, majd összeszokunk.

A délelőtt egy csomó elmaradt adminisztrációs feladattal telt, közben megfőtt az ebéd is és még süti is készült.

Csodaszépem minden nap hálás érte hogy hazahoztam 😊.
Mára négy bimbó nyílt ki
Ebéd előtt gyorsan összedobtam egy sütit, a kalácssütésből megmaradt tojásfehérjék felhasználása volt a cél. Finom lett, mostanra el is fogyott teljesen, a fiúk hálásak minden sütiért.

Tavaly névnapomra kaptam egy kolleganőmtől szilikonos őzgerincformát. Szeretem, mert nem kell kivajazni mégis ilyen szép lesz benne a süti. (magamtól sose vettem volna, de ez egy nagyon jó ajándéknak bizonyult)



Csokidarabos, darált diós
Ma nagyon tevékeny napom volt, üvegbe került próbaképpen az erkélyen szüretelt citromfűből szörp. Több mint egy napot ázott vízben, felfőztem egy kis cukorral meg citromsavval. Most a dunsztban várja a sorsát. Én meg kíváncsian várom a fiúk reakcióját hozzá. Nekem ízleni fog, az biztos. A forró nyárban egyszerre édes és savanyú..hmm..jégkockával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...