A tegnapi viharos estét csillapítottam egy pohár roséval...a kanapén várva az alvásidőt, kapcsolgattam a tv csatornák közt. És mit találtam? Szépség és a Szörnyeteg film verzió. Pár perccel azelőtt kezdődhetett, végignéztem. Majdnem éjfélig tartott, de megérte. A háborgó lelkemnek más se hiányzott mint egy tündérmese 😃. De hiszem hogy a dolgok okkal történnek az életünkben.
Ma folytattam a rendrakást magam körül, ruhákat selejteztünk. Pihenésképpen egy kicsit a kézimunkás szekrénykében is pakoltam, és majdnem készre kötöttem egy zoknit. Egy újabb zoknit...jó lesz ha abbahagyom. Amikor találok valami fonalat amiből éppen csak egy kicsi van, előveszem és elképzelem melyik másikkal tudom összehozni és mivel volt egy olyan időszak az életemben hogy mindig fonalat kaptam és vettem is magamnak, vannak maradékok is. Majdcsak elfogy egyszer...
Ma délután előkerült a fényfüzér, amit az erkélyre vettem tavaly és fel is tettük...romantikus estékről, kint vacsorázós, borozgatós, bújós- beszélgetős estékről álmodtam...ja, hogy az idén se lesz belőle semmi? Így jártam...
Ma paprikás krumpli volt az ebéd. Hatalmas adagot főztem, legalábbis én azt hittem, arra számítottam hogy holnap nem kell főznöm. Már ebédnél tudtam, hogy ez nem sikerült, a gyerekek azt mondták hogy nagyon finom lett, nem lehet keveset enni belőle. Délután sütöttem egy kenyeret, csak lisztkeverékből a gépben. Langyosan elfogyott a nagy része, tehát elindítottam még egy adagot, hogy valami legyen reggelire is. Kell ennél nagyobb dicséret egy anyának? Mióta karantén van, folyamatosan a konyhában vagyok, minden nap főzni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése