Egy hideg szürke szomorkás vasárnap...a jó annyi, hogy Kispasival édes kettesben töltöttük. Egyszemlány névnapja, ő nincs itthon, majd pótoljuk az ünneplést.
Nekiálltam egy újabb projektnek, kárpitosokat kerestem, meg kellene csináltatnom az ágyam. Vagy venni egy újat. Valamiért úgy érzem a csináltatás jobb lenne, ha nem is lesz olcsóbb, de talán tartósabb..és környezettudatosabb megoldás ez. Holnap lesz a nagy telefonálások napja.
A nyarat a mai nappal megnyitottam, akármennyire is nem úgy néz ki az idő: a ma reggel lehúzott és kimosott ágyneműhuzatot estére szárazon, illatosan visszahúzhattam. Tudom az igazán precíz háziasszonyok sose csinálnak ilyet, vasalás nélkül nem húzzák vissza, én a nyári szezonban gyakran megteszem.
A mai napunk sokkal jobban alakult mint ahogy reggel látszott. Kispasival elmentünk mágneshorgászni, ezúttal a Dunához, Dunaújvárosba. A nagy víz, a nagy lehetőség. Először megnéztük a szigetet, valamiért az nem tetszett neki, néhány dobás után továbbmentünk a kikötőbe. Hatalmas kövek voltak a parton, természetesen nem fogtunk semmit a szokásos néhány rozsdás vasdarabon kívül. A képeken látszik hogy milyen szép helyen jártunk, megnyugtató sok víz. Nagyon erős volt a sodrás, a bedobott mágnest méterekkel odébbvitte. Egyszer beakadt valahova, messze bent, majdnem feladtuk és otthagytuk kb egy óra kemény próbálkozás után, de sikerült kiszabadítani. Térdig vizes volt, bement a mágnesért, nem tudta kiszabadítani, kiszáradt fával próbáltuk a köveket odébbpiszkálni, nem ment, végül kettős erővel, utolsó lehetőségként, összefogva megadta magát...csupa sár lettünk mindketten, de a Kispasi boldog volt. És ennél több nekem nem kell.
De a nagy kalandunk végül szerencsésen alakult.
A nyarat a mai nappal megnyitottam, akármennyire is nem úgy néz ki az idő: a ma reggel lehúzott és kimosott ágyneműhuzatot estére szárazon, illatosan visszahúzhattam. Tudom az igazán precíz háziasszonyok sose csinálnak ilyet, vasalás nélkül nem húzzák vissza, én a nyári szezonban gyakran megteszem.
A mai napunk sokkal jobban alakult mint ahogy reggel látszott. Kispasival elmentünk mágneshorgászni, ezúttal a Dunához, Dunaújvárosba. A nagy víz, a nagy lehetőség. Először megnéztük a szigetet, valamiért az nem tetszett neki, néhány dobás után továbbmentünk a kikötőbe. Hatalmas kövek voltak a parton, természetesen nem fogtunk semmit a szokásos néhány rozsdás vasdarabon kívül. A képeken látszik hogy milyen szép helyen jártunk, megnyugtató sok víz. Nagyon erős volt a sodrás, a bedobott mágnest méterekkel odébbvitte. Egyszer beakadt valahova, messze bent, majdnem feladtuk és otthagytuk kb egy óra kemény próbálkozás után, de sikerült kiszabadítani. Térdig vizes volt, bement a mágnesért, nem tudta kiszabadítani, kiszáradt fával próbáltuk a köveket odébbpiszkálni, nem ment, végül kettős erővel, utolsó lehetőségként, összefogva megadta magát...csupa sár lettünk mindketten, de a Kispasi boldog volt. És ennél több nekem nem kell.
De a nagy kalandunk végül szerencsésen alakult.
 |
| Egy hatalmas uszály |
 |
| Szigetnél |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése