Egy laza nap, egy kis tanulással és szokatlanul nagy, kitartó fejfájással.
Reggel voltam a Boginál, örömünnep a karanténban...aztán irány a bútorbolt, hogy a tegnap megvett komódot hazahozzuk. Utána ebédfőzés, fejfájással, nem is ettem...utána a fiúk azt mondták, ennyire finom bablevest talán még sose főztem, vagy ha mégis akkor nagyon régen. Szeretem amikor megdicsérik a főztömet, olyan érzés hogy hálásak a gondoskodásért.
Minden nap, mielőtt leülök írni, végiggondolom a napot: a reggeli első öleléstől, Kispasival közös insta-cicák nézegetésétől a közös evéseken át, a beszélgetéseket vagy együtt játszásokat. És minden este tudatosul bennem, hogy hálás lehetek értük...és vagyok is. Egyszemlány, a távolból, a Szerelme mellől, minden nap felhív, ír, képet küld,hogy ne maradjak ki az életéből.
A fiúkkal az erkélyen vacsiztunk, ők filmet néznek én meg itt romantikázok egyedül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése