Ez a nap is eltelt..
Egy nagyon kedves barátom ma ismét bebizonyította, hogy nem kell egymásról mindent tudnunk, nem kell folyamatos kapcsolatban lennünk ahhoz, hogy barátok legyünk. Ő olyan, aki időnként megkérdezi hogy vagyok, aztán hónapokig nem hallunk egymásról most pedig gyakorlatilag azonnal hozott nekem kárpitost. Van még egy jelöltem, aztán meglátjuk...nem volt kedvem telefonálgatni. A karantén nem tett jót nekem, biztosan tudom hogy bezárkóztam. Előtte se voltam egy nyitott személyiség, de mióta megtehetem hogy csak a négy fal közt vagyok, azóta főleg nem...még telefonálni se...
Délelőtt elmentünk megvenni a Kispasi szobájához az új festékeket, ott is egy segítőkész emberrel találkoztam.
Utána készült ebéd, ami nem gyorsan készült el, de annál finomabb lett.
Kimagoztam egy csomó cseresznyét, készült belőle süti és lekvár:
Tanárúr átnézte a dolgozatomat és megírta a kérdéseket, amire a vizsgán válaszolnom kell. Az egyik egyszerűnek tűnik, azt hiszem a könyvből kiolvasható. A másik viszont...érdekes:
1. Milyen konkrét tünetei vannak a
kevert specifikus fejlődési zavarnak a különböző területeken?
2. A gyermek társas kapcsolatainak
fejlesztésére milyen lehetőségeket lát?
Holnapi feladat a válasz megkeresése...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése