Az olvashatnékom egy rég elfeledett jó szokás felelevenedése volt a tavalyi évben. Kamaszkorom óta nem játam könyvtárban sem. Amikor elkezdtem, volt egy gondolatom, hogy milyen jó lenne elolvasni 52 könyvet egy év alatt. 41 lett, de nem vagyok csalódott. Messze felülmúltam az elmúlt években való olvasásomat és így van még fejlődnöm az idén. Voltak nagyon gyorsan és nagyon döcögősen olvasható könyvek és 2-3 olyan is, amit egyszerűen nem tudtam elolvasni.
Az év során majdnem minden Baráth Viktória könyvet elolvastam, ez örömmel tölt el. Ő volt az, akinél rádöbbentem hogy milyen sokat számít hogy kitől mit olvasunk először. Ezt a felfedezést igyekszem majd nem elfelejteni és a nem annyira kedvenceknek új esélyt adni.
Sok könyv helyszíne volt Toscana és Provance vagy a Riviéra...nem tagadom, imádom helyek számomra. Ha lehetne felkerekednék és egy kis faluban kezdenék új életet. Ahogy tette ezt nagyon sok szereplő a könyveimben és persze a szerelem is mindig megjelent...nem gondolom hogy nagyon fog változni a jövőben az olvasott könyvek stílusa, szóval biztos nem fogok sem történelmi regényt sem háborús vagy útleírásos könyvet olvasni, de azért majd időnként egy-egy klasszikusabb darabot megpróbálok.
Ez tehát egy olyan folyamat az életemben, amit viszek tovább az új évben is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése