Azt már régen mondtam, hogy a fogyókúra anyaként extra nehéz terep...főleg ha a kb mindennapos főzés a feladat. Ha megkérdeztem a gyerekeket hogy mit főzze, nagyon sokszor csak a megszokott dolgokat hallottam: nem tudom, nekem mindegy, valami finomat...uge ismerős? Ilyenkor vagy valami olyan készült, ami eszembe jutott (= tehát szívesen ettem) vagy amihez minden volt itthon, vagy pl gyorsan kész volt és mindenki szerette...pl rántott hús, általában panírozva várt a sorára a fagyasztóban vagy sült csirke amit csak egy kis fűszerezés után be kellett rakni a sütőbe vagy pl tarhonyás hús vagy rizseshús, amiből esélyes volt hogy tudok akkora adagot csinálni hogy másnapra is maradjon...Ezeket eáadásul mind szeretem is. Persze megtehettem volna hogy magamnak külön főzök, de az sem időben sem anyagilag nem volt megoldható. És itt érkeztünk el a mai nehézséghez: Tegnap kérdeztem Kispasit, hogy mit enne ma...azt mondta rizseshúst...egy akkora tál kísértés lett belőle, hogy reményeim szerint még hétfőn ezt viszi a suliba. Ellenálltam, csak egy kocka husit kóstoltam hogy elég puha-e.
R: tejeskávé zabtejjel egy szelet kenyér margarinnal és egy fél avokádóval
T: három sajtosrúd
E: a maradék lencsefőzelék (nem volt egy igazi adag)
U: réteges sali, sajtos rúd
V: kimaradt (hazudnék ha azt mondanám nem voltam éhes, de erősebb voltam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése