Kérdés

Egy idős nénitől kaptam egy csomó fehér fonalat. Nagyon régiek, az összetételét azonban ki tudtam bogarászni a szakadozott cimkéből: az egyik 40% gyapjú, 60% PEN, a másik 50-50%-ban gyapjú és műszál.
A kérdés az, mit kezdjek vele? Milyen összetételtől lehet pl blokkolni úgy, hogy megtartsa a formáját? Vajon mennyire bolyhosodik, filcesedik? Vagy ezt csak az idő és a tapasztalat fogja megmondani.
Eddig vagy csak tiszta műszál volt, amiből kötöttem, vagy tiszta gyapjú. Egyedüli kivétel a zoknifonal, aminek a vegyes tapasztalatairól már írtam. És a hófehérből valószínűleg nem zoknit kellene kötnöm :) . Egy másik valamilyen szállal összefogva alkalmas lehet pl egy poncsónak? És a másik műszál legyen inkább vagy gyapjú?

Köszönöm ha valaki a gondolataival segít megtalálni a választ a kérdéseimre.

Postás

járt ma a Hugicámnál!
Ő még nem kapta el a fonalfertőzést, de szerintem kezdi átérezni azt a vonzalmat, ami minket összehozott és amit a barátság fonalai összekötnek, ezért küldött nekem képet.
Mindenki megtalája a sajátját?
Vasárnap találkozom velük, hétfőn viszem a postára.

Revontuli 2010/22

Elkészült tehát, és végre eljutottam a képekkel ide:



És a tapasztalatok: nagyon jó volt kötni, nagyon szeretem a színeit, a csíkjait, az egyszerűségét, a mutatósságát, a minta nélküli mintásságát.
Nem tudom hogyan kellett volna blokkolnom, lehet hogy legközelebb másképp csinálom, hogy még a köztes helyekre is teszek bökőt, most szép nagy csücskei lettek. Annyira de annyira akartam már felavatni, hogy amikor éjjel rájöttem, hogy lehet hogy máshogy kellett volna, már ki volt kapcsolva a gép, nem volt nyomtatva kép, fáradt voltam, stb...és másnap volt kb 30fok, ez pedig nem ilyen időre való. Még annyira sem, mint a Laminária Tatára...
De ez már majdnem jó méretű!!! A bősége tökéletes, a hosszából hiányzik még kb 10 cm.

Nagyon várom már a fonalat, amit a Hugicám hoz, Eszteremnek szeretnék egy pulcsit belőle. Kacérkodom a körben kötés gondolatával, hogy a csíkok egymás mellett legyenek, mert nagyon ritkán ismétlődik a szín. (Az egész kendőben nincs is igazi ismétlődés, most kezdődött volna talán előlről. Ja, 2,5 m maradt a gombolyagból...) Kíváncsi vagyok a másik színű fonal milyen lesz ebből a fonalból, a csíkok mennyire lesznek szépen átmenetesek és szélesek. Már csak egy hét és nekiállhatok.

Blokkolódik!!!

A méret: 190*92 cm

A férjem azt mondta: ez csodálatos! (Ez az egyik legnagyobb dícséret, hisz ő nem érti, miért nem gépesítjük a kötést :) . Ennél jobban már csak a Hugicám "te nem vagy normális" véleménye tetszik)

Kép majd holnap éjjel, mert most Eszterem szobájában van, a szőnyegen, pocsék fényviszonyokkal.

Annyit elöljáróban, hogy eresztette a színét a majdnem hideg vízben is, és visszapöndörödik a széle. Ez tulajdonképpen tök logikus. Lehet hogy megint valami fontos van a minta szöveges részébe írva?

Lassan haladok

A kezdeti nekilendülésnek két oka volt: egyrészt a saját kíváncsiságom, másrészt szerettem volna vasárnap valami mutatható méretet vinni :) . Azt hiszem ez sikerült, aztán beszélgetés közben is kötöttem, meg itthon is, mígnem megtalált az a bizonyos ismerős, de nem kellemes érzés a bal csuklóm táján. Két nap teljes tűmentességre ítéltem magam. Ma folytatom, mert szeretném szombaton felavatni a kendőmet...
Hogy állok most? A sorok egyre hosszabbak (most 404 szem), a csíkok egyre vékonyabbak, még kb egy fél gombóc fonalam van. Már csak ülve kötöm, mert a fonal tartására van jó helyem, a kész mű rendesen húzza a kezemet.

Lányok! Aki kötött már méterre vett fonalból pulcsit, egy kisfelnőtt mérethez a 2000m elég lesz? Természetesen ebből a csodálatosból, csak más színben, Lánykámnak (aki tegnap volt 12 éves, táborban van éppen és nem kértem engedélyt egy szép kép közzétételére, de majd a hétvégi tortázóst mutatom)

Álmok

A múltkor Ercsu arról írt, hogyan tanult meg kötni. Az én sztorim: a szomszéd lány, aki egy évvel idősebb volt nálam, tanult a suliban kötni. Nagyon kűzdött vele, de ő volt a nagy és okos, és megmutatta nekem hogyan kell. Ekkor kb 11 éves lehettem. A sima és fordított szemekig terjedt az oktatás. Nagyon sok pulcsit kötöttem már gyerekkoromban, volt csavart mintás meg kockamintás, sőt egy barátnőm kérésére az apukájának csináltam karácsonyra egy pulcsit. Amíg élek nem felejtem el azt a mintát, ugyanis egy egész pulcsi alatt nem tudtam megtanulni.

Aztán jött néhány kötésmentes év, és mióta gyerekeim vannak, főleg a Gergőm, rájöttem, hogy nem én akarom a sál-gyártókat eltartani, inkább kötök neki. (Ovis kora óta telente 2-3 sál csak úgy nyomtalanul elvész...). A sálakból nem lett továbblépés, ugyanis a gyerekeim nem akartak kötött pulcsit felvenni.Ennek az okát nem tudom máig sem, de szerencsére mára ez megváltozott. Amikor a Tesóm elköltözött Németországba és az anyósa megtanította zoknit kötni, egy darabig csak figyeltem, aztán rászántam magam és megtanultam.

És ki hogyan keveredett a kendők, a csipkék közelébe? Én, bevallom, véletlenül...és nem is emlékszem melyikőtök oldala volt, amelyik igazán rabul ejtett. És innen már ismerős mindenkinek, ugye? Gondolom Ti is úgy vagytok vele, hogy lesznek kedvenc, nagyon tetsző, nagyon vágyott minták, és olyanok is, amelyikek megszólítanak és azonnal neki kell állni....Amit az éjjel kezdtem, az egyik ilyen vágyam...nem az azonnal elkezdős, hanem a megfelelő fonal türelmes kiválasztásával kezdődő.

Az első kép nem lett szép, csak az idő a" fontos" rajta. Akkor tettem le...



Ugyanis hétvégén messze jártam, meghoztam a csodálatos fonalat a Tesómtól, kb 11 körül Nönével egyeztettük a mintát, és nekiálltam...és csináltam mindig csak még egy sort..csak még egy színváltást...ismerős?

Itt tart most:



A fonal cimkéje 2-3-as tűt ír hozzá, én 3,25-öst választottam. 20dkg fonalam van, remélem ő lesz a burkolózós kendőm. Bár, ki tudja :50.sor és kb 20 cm most. Gyöngyi, ha olvasol, a Tied mekkora?

Nyaraltunk

Ez egy olyan bejegyzés lesz, amilyen még nem volt. Úgy gondoltam azonban, hogy a megújulóban levéshez ez is hozzátartozik. Hogy nemcsak az alkotásaimról írok, hanem más szépségekről, amelyek örömet okoznak nekem.

Az idei nyaralásunk megszervezése teljes egészében rám hárult. Olyan programot kellett találnom, amit mindhárom gyermekem élvez, és valamennyire nekem is pihenés lesz. 5 nap volt csak, de minden előzetes elvárásomnak megfelelt.

A cél: Pécs és környéke
A szállás: Cserkút, Kőkapu Vendégház

Cserkútról nem is halottam mostanáig, de egy életre megjegyeztem és biztos vagyok benne, hogy menni fogunk még oda. Szeretném megnézni ősszel is, amikor ez a sok erdő színes, de még nincs igazán hideg. Szinte egybeépült Péccsel, öt perc alatt a városban voltunk, mégis csendes, nyugodt, igazi pihenőhely. És a ház....! Előbb a képek, aztán a szöveg:

A fügefa sokkal nagyobb, mint a képről gondolnánk. És hamarosan sok finom fügével fogja a gondoskodást meghálálni.

Ez a számomra csodaszép fogas "csak" a tornácon kapott helyet, igaz, a feladata fontos :)


És három kép a szobából:

Sajnálatosan a többi bent készült kép nem ütötte meg a blogba feltehető mértéket, ennek oka, hogy még nem sikerült tökéletesen megtanulnom a fényképezőgép beállítását zárt térben. Pedig lefényképeztem még a konyha padlóját, ami szerintem kb a nagyszüleimmel lehet egyidős, hatszögletű, vörösesbarna, kőből készült. Készítettem képet a konyha falán végigfutó polcról, amin régi szódásüveg, kancsók, tálak, régi üvegek, Miska-kancsó volt.

A ház kicsisége ellenére minden kényelemmel felszerelt, a régi bútorok és a padló kellemesen nyikorgós, és ami a fontos: patyolat tisztán vehettük birtokba a házat.

A konyhában minden volt, amire szükségünk volt, és egy hosszabb ott-tartózkodásra is megfelelő, még olyan családnak is, akik nemcsak annyit akarnak főzni egy nyaraláson, mint én.)

(ez nekem fontos, egy néhány évvel ezelőtti nyaralás keserves emléke volt, hogy akármilyen edényben akármit főztem, leégett.Egész életemben nem kűzdöttem annyit a mosogatással, mint akkor, ezért megfogadtam, hogy a jól bevált teflonos wok serpenyőm nélkül nem megyek sehova nyaralni)

Minden kényelmi felszerelésen túl, a háziúr segített becipelni a táskáinkat, lenyírta a füvet, tanácsot adott, hogy ne Harkányba menjek fürdeni a gyerekekkel, hanem Szigetvárra, mert az jobb is és olcsóbb is, hajnalban észrevétlenül kivitte a kukát az udvarról, amikor a napja volt...

És ami nekem még tetszett: kaptunk kedvezményre jogosító kupont a településen található csárdába. A kaja nagyon finom volt, a mennyiség tökéletes, és a kupon nélkül sem drága. De ebben nekem az összefogás tetszik, több kellene belőle ebben az országban.

Ja, majdnem elfelejtettem: az egész napos jövés-menés után nem volt energiám semmi alkotó tevékenységet folytatni...