2011. december 23., péntek

Alvós zoknim :) 2011/26

Tovább folytatom a maradék zoknifonalak eltüntetését...ez már majdnem a vége, talán ennyire tarka már nem is lesz :)



Fura dolog ez, de nagyon jól érzem magam attól, hogy fogynak a kb csak erre felhasználható maradékok a fiókból. Azt hiszem ez a "nem pazarlok, nem halmozok fel" érzés az, ami nekem jó.
És ügyesen ellenállok mindenféle fonal csábításának hónapok óta, még a Buci által elkövetett csodáknak is, pedig hatalmas a kísértés, ebben megegyezhetünk, ugye?
Nem tudom mit hoz a jövő, de ha így haladok, kb jövő év közepére újra elcsábulhatok :)
(jó lenne ha az élet többi területén is tudnék ilyen következetes és szigorú lenni magamhoz :) )

2011. december 3., szombat

Mikulás 2011/25

Tegnap este szólt a Hugicám, hogy odaért a csomag :) (külön köszönet érte a postának, és az elsőbbségi lehetőségnek, Anyáéké két nappal előbb indult, simán, még nincs ott)

És mi volt benne? Ez:



Rico készlet, az első bannerem, nagyon szerettem csinálni.

2011. december 1., csütörtök

Tegnap

késő délután útnak indult az elmúlt napok kézimunkás termése hogy közel 900km-t megtéve mosolyt csaljon egy Picilány arcára.
Remélem sikerül és ha hírt kapok, hogy megérkezett, megmutatom. :)

2011. november 30., szerda

Hosszúszárú barna zokni 2011/24

A múltkori kellemetlen emlékű találkozásom a molyokkal rádöbbentett, hogy sok fonalam van...tehát most megint a maradékokat fogyasztom, amiből a szára készült már el is fogyott. A többi részét alkotó barnás csíkos még mindig kitart, de szeretem, mert sokféle maradékkal lehet összeházasítani.



Eszteremé lett :)

Fénytelen napok

Az a jó bennük, hogy az ember lánya megismerkedik a fényképezőgépével. Alaposan. Sokféle beállítást kipróbálva, hátha sikerül az elkészített valamiről egy publikálható képet összehozni.

2011. november 28., hétfő

Tegnap este

Elkényeztettem a gyerekeimet, ez az igazság....nemcsak a kicsit, a nagyokat is. De ki kényeztesse őket, ha nem az anyukájuk?

Tegnap este a Vince sehogy nem akart elaludni. Ez nálunk úgy történik, hogy mellé kell bújni :). Szeretem ezeket a perceket, ilyenkor jókat szoktunk beszélgetni, akár a napközben történtekről, akár az olvasott meséről. Vagy a Mikulásról, akit most már nagyon várunk. Csak mi ketten :). Tegnap már sokat beszélgettünk, aztán próbáltam szigorú lenni, hogy csukja be a szemét és aludjon, na ez nem ment. Lehet hogy a szigor se volt az igazi? :). Már nem tudtam mit kitalálni, mondtam, hogy én elfordulok alvósba (bal oldalamon, magzati pózban, jelen esetben háttal neki), ő meg csinál amit akar...Mit gondoltok mit akart? Átmászott rajtam, kifli pózban az ölembe, magára húzta a kezemet és azt mondta: belebújtam a szeretetbe :). És kettő perc múlva már aludt is!!!

2011. november 23., szerda

Miért????

A héten itthon vagyunk a Vincussal kettesben, mert beteg: nagyon köhög és lázas. Nyűgös, semmi se jó. Ezért aztán szabad olyan dolgokat, amit máskor nem annyira : pl tv-t nézni...most kezdődött az m1-en egy műsor, az elején bemondták, hogy 12 éven aluliaknak nem ajánlott. Ezen csak akkor lepődtem meg, amikor kiderült, mi lesz az, ami nem ajánlott: egy ismeretterjesztő film a kékvércséről. Ráadásul magyar film, magyar emberek beszélnek egy Magyarországon élő madárról, magyar erdőkről.
Most akkor miért is nem szabad? Csak a szőkeség miatt nem értem? És akkor én most milyen anya vagyok, hogy kettesben nézzük és megbeszéljük a látottakat?

Olvastam 2026/14.

 Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...