Év vége

Aki bármilyen kapcsolatban van az iskolával, annak kétszer van év vége: egyszer amikor mindenki másnak is, másszor június közepén-végén. Amennyire a karácsonyi készülődés és a téli szünet miatt várni szoktam a téli évvégét, most úgy várom ezt. Ez a fura, digitális oktatással megspékelt tanév és a vírus, ami kerülgetett mindenkit az elmúlt két évben, fura fáradtságot hozott. A lelkem fáradt el...egyre jobban értékelem az itthonról dolgozást, ahol nincs a kollegák serege. Utálom a képmutatást, a kiszámíthatatlanságot. Felnőtt emberek vagyunk, mégis néha olyan mint az oviban: "ma a Julcsi barátja leszek, tudom hogy tegnap mondtam róla minden csúnyát, de ma olyan szép babát hozott hogy akarok vele játszani"Az érdek, az önzés, a kihasználás mindenek felett...és ha úgy működne mint a gyerekeknél, hogy megmondja hogy ma ez a bajom veled, sokkal egyszerűbb lenne az élet...de nem..minden napra van valaki, akit lehet bántani...és persze mindig vannak a szélkakasok is...a spicli, akiről tudjuk, sejtjük, de aztán úgy csinál mint aki mégsem, mint aki barát és nem ellenség...Utálom ezeket a gyerekes játszmákat...és azt, hogy nem tudom mikor kerülök sorra.

"Ragyog a szívem mint a nap"

 Ennek a csacska dalnak a refrénjét szoktam énekelgetni ha rendben van a lelkem. Most folyamatosan énekelnék. 

Mióta nem írtam ide, rengeteg dolog történt. Kedvessel és Kispasival közös hétvége, nagy bicajozás Csórra, hosszú úton felavattam az új járgányt. Két óra, 30 km, meleg, napsütés, csodálatos társaság, jó nap volt. Szombat este és vasárnap összeverődött a kis csapat, igazi családi társasozások voltak, kiegészülve Vele, akivel a jövőmet tervezem. Kell ennél több a boldogsághoz? Nekem nem...

Május elején Ő 50 éves lett. Mivel szülinapot előre nem ünneplünk, így majdnem két héttel elmúlt már a napja mire újra találkoztunk. Elkészítettem Neki életem első oroszkrém tortáját. Nagyon finom lett, de nem igazán szép. Jó lett a krém-piskóta arány is. A tortát már úgy készítettem, hogy a jobb kezemet korlátozottan tudtam használni. Ugyanis bicikliztem...és elestem...szerencsétlen eset volt, béna voltam, de mégis szerencsés. Felszakadt a karom, mentőt kellett hívni, összevarrták. Azóta a varratszedés is megvolt, már nem fáj csak nagyon érzékeny és meg van duzzadva. A baleset utáni hétvége kettesben volt, végig nagyon vigyázott rám hogy ne fájjon ha hozzámér. A bal térdemet is megütöttem nagyon, az még most se tökéletes, de a dokinak nem mondtam, akkor nem éreztem semmit csak hogy kicsit lehorzsolódott. Az egész jobb lábam tele volt kék-zöld foltokkal, azok mára már felszívódtak. Nagyon sajnálom hogy ez történt, nagyon jól ment a bicajozás, olyan fészbukra kivánkozó kör lett volna. De ami késik nem múlik, hamarosan tényleg letekerem a Velencei-tó kört.

Annyira szép idő volt múlt héten szombaton, hogy ebédfőzés helyett elmentünk Balatonvilágosra meg Siófokra. Ültünk egy padon, elveztük a napsütést és egymás társaságát és megegyeztünk hogy ennyi elég a boldogsághoz. Gyrost ebédeltünk, hazaérve aludtunk egy kicsit és az időközben hazaérkező nagyokkal vacsoráztunk. Szeretem az ilyen hétvégéket, nagy szükségem van a feltöltődésre, ilyenkor megkapom. 

A torta:

Új érzések

Tegnap vettem egy biciklit...a régi 25 éves helyett. Én leszek a leggyorsabb öregasszony a környéken. 😉😊😍😍 Sokkal sokkal könnyebb tekerni mint a régit. Annyira, hogy tegnap megerőltetés nélkül letekertem 16 km-t és ma se fáj se izmom se a fenekem. Ráadásul az órám szerint sokkal gyorsabban mentem mint a régivel. Szeretek bicajozni, szeretek a gyerekeimmel tekerni, mostanában főleg Kispasival megyünk. Hátha ettől majd kerekebb lesz a popsim...kisebb nem hiszem, de sose lehet tudni 😆

 

Dühöngő

 Ahogy az élet elindult, a blog úgy állt meg...lassan újra kinyitottak az iskolák, az alsó tagozat legalábbis. Ez azt jelenti, hogy újra minden nap megyek dolgozni, de az én gyerekeim itthon vannak.

Időnként úgy érzem, szívesen cserélnék velük. A világ és az emberek kifordulnak önmagukból, nem jól van ez így.

Említettem nemrég a naptárt az asztalomon...az idézetekkel, gondolatokkal. Nem írtam le minden héten az aktuálist, de a mostani nagyon igaz. Természetesen ehhez az én aktuális lelkivilágom, érzéseim is kellenek:

"A beteg élek rossz gondolatokat szül. Boldog lélek, boldog élet."

"A harag minden percével elveszítesz 60 másodperc boldogságot"

Szerencsére ahol ez most nagyon bántó, ahol fáj, az nem a családom. A munkahelyemen vannak most a gonosz emberek nagyon elemükben, ezzel borzalmas hangulatot teremtve. Még nem én vagyok a céltáblájuk, de sose lehet tudni mikor hogy fordul a szélirány...és ezt majdnem 46 évesen nehezen viselem. Mint a viccben...a ha van rajt sapka azért, ha nincs, azért...de felnőtt emberekkel játszva ezt...na neee, ebben nem kívánok részt venni már sokáig.

Happy day 28.

 Teljesen semmilyen unalmas hétfő, kettesben Kispasival. Délelőtt megnéztük a Sivatagi showt, ez volt a házi feladat biológiából. Aztán tanult egy kicsit, majd a haverjaival játszott. Én meg kötögettem, mostam-teregettem. 

És tervezgettem...az év projektje holnap indul...összeszedtem az elhatározást, a kitartást, erősítettem a motivációt. Csakazértis megcsinálom....

Happy day 27.

 Húsvét vasárnap...nem a kedvenc ünnepem, az idén mégis minden pillanatát élveztem. Ennyit jelent hogy a lelkem rendben van?

Csufika a húsvéti nyúl

Szüleimnél ebédeltünk, utána kirándultunk a Kab-hegyre. Hűvös, szeles, borongós idő volt, mégis jó volt egy kicsit mozogni, együtt lenni. 

Happy day 24-25-26

 Szerelmes hétvége, csütörtök-péntek-szombat.

Csütörtök délelőtt megkaptam az oltásomat. Minden nagyon szervezetten, gördülékenyen ment, az adategyeztetésnél kellett várnom kb két percet, aztán semmit. Mindenki kedves, aranyos, barátságos, segítőkész volt, le a kalappal előttük. Nem lehet egyszerű egy csomó mérges, csalódott ember közt dolgozni nap mint nap. Egyre inkább úgy érzem, a halottak számán, a családokon kívül, akik elvesztették a hozzátartozójukat, mindannyian vesztesek vagyunk. Nem a tavalyi tavaszt, a nyarat, az idei tavaszt, nem a lehetőséget, hogy étterembe menjünk, színházba menjünk, hanem az élethez való pozitív hozzáállást vesztettük el. Mindenki keserű, tele a hócipője, ráadásul azt se tudja eldönteni hogy mi lenne a jobb, nyitni vagy egy hónapig még zárva maradni...Biztos nem egyszerű, mondom ezt úgy, hogy a tavalyi évhez képest is szerencsésnek tartom magam. Sokkal szerencsésebbnek: már két család van, akikért aggódom, még ha nem is ismerem őket. A Kedvesem családja vele együtt fontos nekem. A szüleim, a testvéremék, a gyerekeim és ők is egészségesek, átvészelték a vírust. Pár nap múlva pedig az anyukája is megkapja a második oltását, ahogy az én szüleim már túl vannak rajta.

Az együtt töltött két és fél nap az eddigiekhez hasonlóan nagyon jó hangulatban, szeretetben, szerelemben teltek. Volt minden, ami nekünk fontos: bújás, séta kézenfogva, beszélgetés a kanapén és mindenhol, kávézás, beszélgetés az épp itthonlevő illetve hazaérkező gyermekkel, főzés. Sütöttünk is, húsvét tiszteletére készült répatorta és a húsvéti sonka mellé kalács is. Vitt egyet-egyet, egy kicsit ott voltam velük..

A kalács sokkal finomabb lett mint amilyen szép, hármat sütöttem, de mindegyik így kirepedt. Azt hiszem vennem kell egy formát, amiben legközelebb süthetem. ( Csodálatos segítőm volt a hétvégi rengeteg konyhai tevékenységben, képek is készültek, de nem tehetem most ide fel. 😜)