Drukk

 Amikor valami nem stimmel, eljön az idő hogy váltani, változtatni kell.. Kellene egy drukk, az enyém hátha kevés, hogy megtörténjen a csoda, hogy az legyen amit szeretnék...egy nyugodtabb, jobb élet reményében.. 

Álomnyaralás

 Az nem titok, hogy csodálatos kapcsolatban, szerelemben élek lassan egy éve. Most érzem azt életemben először, hogy megtaláltam a másik felem. Minden rendben, beszélgetünk, sétálunk, boldogok vagyunk. Az elmúlt hónapokban megosztottuk egymással az álmainkat, vágyainkat, és jött a nyár. Érdekes módon még a vágyaink, terveink is egyformák voltak, menjünk együtt nyaralni. Addig nézegettünk, tervezgettünk, hogy elhatároztuk nem ketten megyünk nyaralni.Gyerekekkel, a kicsikkel. A nagy gyerekeink külön szervezik az életüket, programjaikat, így ebből semmi probléma nem lett. Az első vágy az volt, hogy legyen víz, fürdés nélkül nem igazi a nyár. Különböző típusú és földrajzi elhelyezkedésű szállásokat néztünk, de nem jött szembe az, amire minden szempontból mindketten azt mondtuk volna, hogy igen, ezaz, itt szeretnék pár napot eltölteni. Aztán valamiért kitekintgettünk kis hazánk határain, a tenger, Horvátország felé. És meglepő módon olcsóbb szállásokat találtunk, mint itthon lett volna. Megkerestük azt, ahol közel volt a tenger és a szállás elfogadhatóan nézett ki, semmi luxusra nem vágytunk. Június közepén lefoglaltuk, július elején pedig elindultunk. Öten, a mi mozaikcsaládunk 😍. Mindketten bíztunk a saját gyerekeinkben, az eddigi nevelésben és abban, hogy ha lesz konfliktus, majd elsimítjuk. Jelentem, nem volt. Csodálatos egy hetet töltöttünk a horvát tengerparton napozva, úszkálva és a régi városokban sétálgatva. A gyerekek a tengerparton is kártyáztak néha, vagy félrevonultak beszélgetni vagy kis halakat kergetni, de hosszú ideig képesek voltak labdázni is a vízben. Esténként rendszeres lett a nagy közös társasozás, szerencsére a móka és kacagás egész héten velünk volt. Ha körbe mentünk is Zadarban, mert nem találtuk meg az orgonát, vagy magas volt a hegy Sibenikben ahova fel kellett mászni, megcsináltuk, megoldottuk együtt.  

Mininyaralások

Egy kicsit elsodort a nyár, nem írtam. Sajnos nemsokára vége a kedvenc évszakomnak, ám szerencse hogy sok szép élményt hozott és hagy itt nekem, nekünk. Nagyon régóta vágytam egy ilyen nyárra, sőt egy ilyen életre amiben most részem van. Szerelmes vagyok és szeretve vagyok...és ettől még a nap is másképp süt...mindig, minden nap, akkor is ha nem vagyunk együtt. Sokat csavarogtunk, főleg a Balaton partján: sétáltunk Balatonkenesén és Balatonvilágoson, magasról néztük a kék vizet, strandoltunk több helyen, megmutatta hova járt gyerekkorában mikor ott táborozott. Csodálatos érzés kézenfogva sétálni Vele, bárhol is jártunk. Voltam Budapesten, csodálatos hatalmas sétát tettünk a Margitszigeten, naplementével, romantikával, utána éjszakai hazaúttal. Sokszor volt hogy itthon, az erkélyen egymással szemben talált ránk a naplemente, majd az este, éjszaka. Egy-egy pohár bor, jó beszélgetés, érintések, csókok...kell ennél több a boldogsághoz? Ugye hogy nem...

Minden alkalommal sétáltunk a városunkban is. Már ha mondok valamit, tudja merre van, merre induljunk. Hát kérem, Férfi, ezerszer jobban tájékozódik mint én 😉

Sétáltunk a Bory várban. Ő most volt először, én évek óta rendszeresen visszajárok, szeretem:

Kettősség

 Napok óta ez jár a fejemben...annyira egyszerű lenne az élet ha mindenki kimondaná, kimondhatná amit gondol...

Helyette szerelmes asszony vagyok...tele energiával, tervekkel, vágyakkal...és érzem, bármire is képes vagyok...ki fogom billenteni a földet a helyéről...egy csomó ember meg fog lepődni...

Szerelem, nyár, boldogság-Mininyaralás 1.

 Ez egy nagy buborék...amiről visszapattan a sok rossz, gonosz ami a világból,  a környezetemből érkezik.

Egy boldog hétvége, amihez nem kell más mint Ő, nyár, napsütés, szerelem, Balaton...első közös napozásunk megvolt...kézenfogva...és első strandolás...és közben készülünk az első igazi nagy kalandra.  Boldogan, szerelmesen, teljes összhangban.

Év vége

Aki bármilyen kapcsolatban van az iskolával, annak kétszer van év vége: egyszer amikor mindenki másnak is, másszor június közepén-végén. Amennyire a karácsonyi készülődés és a téli szünet miatt várni szoktam a téli évvégét, most úgy várom ezt. Ez a fura, digitális oktatással megspékelt tanév és a vírus, ami kerülgetett mindenkit az elmúlt két évben, fura fáradtságot hozott. A lelkem fáradt el...egyre jobban értékelem az itthonról dolgozást, ahol nincs a kollegák serege. Utálom a képmutatást, a kiszámíthatatlanságot. Felnőtt emberek vagyunk, mégis néha olyan mint az oviban: "ma a Julcsi barátja leszek, tudom hogy tegnap mondtam róla minden csúnyát, de ma olyan szép babát hozott hogy akarok vele játszani"Az érdek, az önzés, a kihasználás mindenek felett...és ha úgy működne mint a gyerekeknél, hogy megmondja hogy ma ez a bajom veled, sokkal egyszerűbb lenne az élet...de nem..minden napra van valaki, akit lehet bántani...és persze mindig vannak a szélkakasok is...a spicli, akiről tudjuk, sejtjük, de aztán úgy csinál mint aki mégsem, mint aki barát és nem ellenség...Utálom ezeket a gyerekes játszmákat...és azt, hogy nem tudom mikor kerülök sorra.

"Ragyog a szívem mint a nap"

 Ennek a csacska dalnak a refrénjét szoktam énekelgetni ha rendben van a lelkem. Most folyamatosan énekelnék. 

Mióta nem írtam ide, rengeteg dolog történt. Kedvessel és Kispasival közös hétvége, nagy bicajozás Csórra, hosszú úton felavattam az új járgányt. Két óra, 30 km, meleg, napsütés, csodálatos társaság, jó nap volt. Szombat este és vasárnap összeverődött a kis csapat, igazi családi társasozások voltak, kiegészülve Vele, akivel a jövőmet tervezem. Kell ennél több a boldogsághoz? Nekem nem...

Május elején Ő 50 éves lett. Mivel szülinapot előre nem ünneplünk, így majdnem két héttel elmúlt már a napja mire újra találkoztunk. Elkészítettem Neki életem első oroszkrém tortáját. Nagyon finom lett, de nem igazán szép. Jó lett a krém-piskóta arány is. A tortát már úgy készítettem, hogy a jobb kezemet korlátozottan tudtam használni. Ugyanis bicikliztem...és elestem...szerencsétlen eset volt, béna voltam, de mégis szerencsés. Felszakadt a karom, mentőt kellett hívni, összevarrták. Azóta a varratszedés is megvolt, már nem fáj csak nagyon érzékeny és meg van duzzadva. A baleset utáni hétvége kettesben volt, végig nagyon vigyázott rám hogy ne fájjon ha hozzámér. A bal térdemet is megütöttem nagyon, az még most se tökéletes, de a dokinak nem mondtam, akkor nem éreztem semmit csak hogy kicsit lehorzsolódott. Az egész jobb lábam tele volt kék-zöld foltokkal, azok mára már felszívódtak. Nagyon sajnálom hogy ez történt, nagyon jól ment a bicajozás, olyan fészbukra kivánkozó kör lett volna. De ami késik nem múlik, hamarosan tényleg letekerem a Velencei-tó kört.

Annyira szép idő volt múlt héten szombaton, hogy ebédfőzés helyett elmentünk Balatonvilágosra meg Siófokra. Ültünk egy padon, elveztük a napsütést és egymás társaságát és megegyeztünk hogy ennyi elég a boldogsághoz. Gyrost ebédeltünk, hazaérve aludtunk egy kicsit és az időközben hazaérkező nagyokkal vacsoráztunk. Szeretem az ilyen hétvégéket, nagy szükségem van a feltöltődésre, ilyenkor megkapom. 

A torta: