Évek óta elmegyünk Balatonalmádiba, a teljes nagy család, azon a napon, amikor mind együttvagyunk. A program a kacsák etetése, az ebéd lesétálása, és természetesen a megfagyás 😆. Az idén a Kedvesem is jött velünk, részese lett a szokásunknak. Sokkal kevesebb fényképet csináltam mint más években, mondtam is neki, hogy eddig fotózni szoktam az élményeket, most megélem, minden pillantban jelen léve.
Minden évben végiggondolom milyen év volt ez, ami épp múlik. Viszonyítva a tervekhez, vágyakhoz, mi az ami megvalósult és mi az, ami új, váratlan esemény volt.
Terv volt, hogy idén végre lefogyok, de ez persze nem jött össze ismét, de csak azért hogy jövőre is legyen tervem. 😃😃😃
Terv, vágy volt, hogy ugyanolyan boldogságban zárjam az évet, ahogy nyitottam. Ez tökéletesen teljesült, a szerelem még mindig tart. Nagyon sok érdekes, értékes dolgot éltünk át az idén együtt, akár ketten, akár a gyerekekkel. Sokat kirándultunk, beszélgettünk, játszottunk, társasoztunk, nyaraltunk, napoztunk, fürödtünk, utaztunk együtt. Kispasi gyakran emlegeti hogy milyen jó volt a nyaralás, kérdezgeti mit tervezünk jövőre...ő nagyon szereti a Kedvesemet. Csodálatos ember, a társam, a párom, a másik felem...ezeket a szavakat eddig még sose éreztem, nem is használtam, nem is tudtam elhinni hogy létezik ilyen, ekkora összhang. Az év végi napok egy részét együtt töltöttük, a családommal, ahol ő nem idegenként volt, hanem mint aki otthon van. Ez nagyon régóta vágyott érzés volt nekem...hogy mindenki akit szeretek, akik a legfontosabbak nekem, együtt van, egyetértésben, boldogságban.
Terv volt, hogy új munkahelyem legyen, ez is sikerült. Egy csomó mérgező kapcsolat szűnt meg az életemben ezzel a lépéssel. Szeretném mondani hogy egy csomó dolgot tanultam ismét az emberi kapcsolatokról, de a naivitásom és a fene nagy szívem biztos fog még hülye helyzetekbe vinni...Persze lesznek még kikerülhetetlen találkozások, összefutások, de állok elébe. Érzem hogy minden egyes távol töltött nap, minden apró sikerélmény az új életemben erősebbé, magabiztosabbá tesz. Abban mindig biztos voltam hogy jól végzem a munkám, soha nem érkezett panasz, de a végére már ebben is elbizonytalanodtam...aztán a végén egy olyan emberrel beszélgettem egy jót, hogy a kétségem eloszlott.. Nehéz volt a december az újdonság miatt, a karácsonyi extra anyai feladatok miatt, de mindent sikerült megoldani. Nagyon várom a januárt, már tudom hogy nagyon sok munkám lesz, sok izgalmas új feladat.
Többször bebizonyosodott az életemben, hogy a változás nem csak pozitív dolgot hoz. Olyan kapcsolatok, barátságnak hitt kapcsolatok is elmúlnak, elkopnak, amelyek működtek a régi, közös sorsban. Van akivel találkoztam azóta hogy eljöttem, van akivel beszélünk telefonon, de olyan is, aki elkopott, pedig nem gondoltam hogy ilyen gyorsan fog megtörténni. Feldolgozom, hatalmas rutinom van benne...Van néhány olyan ismerősöm, akikkel ritkán találkozunk, elhatároztam hogy velük újra megpróbálom újra szorosabbra fűzni a kapcsolatot, barátságot ha lehet. Ehhez nem is kell más, mint hogy felemeljem a telefont...mindenképpen fogok időt szakítani rá, ahogy már decemberben is megtettem.
Ami kimaradt az évből, az az olvasás és a kézimunka. Ezen mindenképpen változtatni szeretnék jövőre, rengeteg tervem van, csak az idő és az energia kevés hozzá.
Az év egyik legkedvesebb időszaka nekem. Szeretem a színeit, illatait, a titkokat, a készülődést, a várakozást, a még jobban egymásra figyelést. Minden évben igyekszem maximálisan kihasználni minden pillanatot, sok együtt töltött, együtt játszott órával, azokkal akik a legfontosabbak...a szüleim, a gyerekeim és a Kedvesem. A négy héten át tartó gyertyagyújtás minden évben közös program, az idén úgy alakult, hogy mi ketten a Kispasival voltunk az állandó résztvevők vasárnap, először Nagylánnyal, aztán Kedvesemmel, a harmadikat Nagyfiúval és a negyediket Nagylánnyal és kedvesével együtt gyújtottuk meg. Az utolsó adventi hétvégét Budapesten töltöttem. Újabb szintlépés következett a kapcsolatunkban, bemutatott az anyukájának és a testvérének. Csodálatos hétvége volt, mint minden perc Vele..sokat, mondhatnám hogy rengeteget sétáltunk, megnéztük a karácsonyi vásárokat, ikeáztunk, beszereztünk néhány hiányzó ajándékot. Kicsit sétáltunk a Dunaparton is, de nagyon hideg szél fújt..
Elszaladt...
Új munkahely, új élet, új emberek, új kihívások. Élvezem, ugyanakkor így a karácsonyi készülődéssel együtt nagyon elfáradtam. Nem gondoltam hogy a néha kb másfél óra, amivel később érek haza, ennyi mindenre jó volt...meg hogy hazafelé bevásároltam...át kell szervezni az életemet, életünket, ez nem ment egy hónap alatt. Nagy galiba nem történt, mindent megcsináltam amit szerettem volna, csak mostanra elfáradtam. Lett a gyerekeknek minden napra kaja és tiszta ruha mint eddig, lett karácsonyi ajándék mindenkinek, ráadásul az amire vágyott, lett minden napra tiszta lakás, feldíszítve és ugyanúgy kb tízféle aprósüti karácsonyra mint eddig mindig. Az idén ez több energiámba került, és a gyerekek segítsége is nagyon sokat számított.
Az elmúlt hetekben kb 180fokos fordulatot vett az életem és ezzel együtt a nekem fontos embereké is. Teljesen új munkát végzek, teljesen új helyen, új emberek között. Ugyanannyian vagyunk mint a régi helyen, ráadásul egy épületben, egy szinten, egymás mellett és egymással dolgozva. Természetesen itt sem szeret mindenki mindenkit de nem érzem a rosszindulatot ami megkeserítette az életemet az utolsó hónapokban. Van viszont sok nevetés, segítőkészség és türelem. Jó időszakban érkeztem, már két karácsonyi buliban is voltam és élveztem. Ez meglepő volt a magam számára is, de azzal magyaráztam hogy nem kell arra figyelni ki barát és ki ellenség, mert mindenki barát. Nagyon szeretek itt lenni, idetartozni...
A család pedig visszakapta a régi boldog mosolygós Katát.
Barátnőmmé lett kolléganőmnek van egy egyszerű homokszinű kabátja ami nekem nagyon tetszik. Ahhoz készült egy nyakmelegítő amit az utolsó napok egyikén kapott meg:
Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...
.jpeg)
