R: purpur kifli a maradék humuszos lencsés krémmel és fél avokádó, paradicsom
E: sóska krumplival
U: tejeskávé sajtos rúd (sose fogy el)
V: nutellás kenyér
Lelkileg készülök a holnaptól folytatódó bolondokházára...
R: purpur kifli a maradék humuszos lencsés krémmel és fél avokádó, paradicsom
E: sóska krumplival
U: tejeskávé sajtos rúd (sose fogy el)
V: nutellás kenyér
Lelkileg készülök a holnaptól folytatódó bolondokházára...
Lakatos Levente: Vörös
Azt már régen mondtam, hogy a fogyókúra anyaként extra nehéz terep...főleg ha a kb mindennapos főzés a feladat. Ha megkérdeztem a gyerekeket hogy mit főzze, nagyon sokszor csak a megszokott dolgokat hallottam: nem tudom, nekem mindegy, valami finomat...uge ismerős? Ilyenkor vagy valami olyan készült, ami eszembe jutott (= tehát szívesen ettem) vagy amihez minden volt itthon, vagy pl gyorsan kész volt és mindenki szerette...pl rántott hús, általában panírozva várt a sorára a fagyasztóban vagy sült csirke amit csak egy kis fűszerezés után be kellett rakni a sütőbe vagy pl tarhonyás hús vagy rizseshús, amiből esélyes volt hogy tudok akkora adagot csinálni hogy másnapra is maradjon...Ezeket eáadásul mind szeretem is. Persze megtehettem volna hogy magamnak külön főzök, de az sem időben sem anyagilag nem volt megoldható. És itt érkeztünk el a mai nehézséghez: Tegnap kérdeztem Kispasit, hogy mit enne ma...azt mondta rizseshúst...egy akkora tál kísértés lett belőle, hogy reményeim szerint még hétfőn ezt viszi a suliba. Ellenálltam, csak egy kocka husit kóstoltam hogy elég puha-e.
Ugye milyen szép lett? Felhasználtam hozzá a hűtőben árválkodó sült virsli és kolbász maradékot, ezzel ügyesen egy kísértéstől megmentettem magam.R: tejeskávé zabtejjel egy szelet kenyér margarinnal és egy fél avokádóval
T: három sajtosrúd
E: a maradék lencsefőzelék (nem volt egy igazi adag)
U: réteges sali, sajtos rúd
V: kimaradt (hazudnék ha azt mondanám nem voltam éhes, de erősebb voltam)
Az olvashatnékom egy rég elfeledett jó szokás felelevenedése volt a tavalyi évben. Kamaszkorom óta nem játam könyvtárban sem. Amikor elkezdtem, volt egy gondolatom, hogy milyen jó lenne elolvasni 52 könyvet egy év alatt. 41 lett, de nem vagyok csalódott. Messze felülmúltam az elmúlt években való olvasásomat és így van még fejlődnöm az idén. Voltak nagyon gyorsan és nagyon döcögősen olvasható könyvek és 2-3 olyan is, amit egyszerűen nem tudtam elolvasni.
Az év során majdnem minden Baráth Viktória könyvet elolvastam, ez örömmel tölt el. Ő volt az, akinél rádöbbentem hogy milyen sokat számít hogy kitől mit olvasunk először. Ezt a felfedezést igyekszem majd nem elfelejteni és a nem annyira kedvenceknek új esélyt adni.
Sok könyv helyszíne volt Toscana és Provance vagy a Riviéra...nem tagadom, imádom helyek számomra. Ha lehetne felkerekednék és egy kis faluban kezdenék új életet. Ahogy tette ezt nagyon sok szereplő a könyveimben és persze a szerelem is mindig megjelent...nem gondolom hogy nagyon fog változni a jövőben az olvasott könyvek stílusa, szóval biztos nem fogok sem történelmi regényt sem háborús vagy útleírásos könyvet olvasni, de azért majd időnként egy-egy klasszikusabb darabot megpróbálok.
Ez tehát egy olyan folyamat az életemben, amit viszek tovább az új évben is...
Nem tartott sokáig hogy ismét bebizonyodjon hogy egyfajta konyhamalac vagyok itthon...pl a tegnapi lencsefőzelékhez készült sült kolbász és sült virsli... mondtam Kispasinak hogy tervezze be a napba a maradék elpusztítását, de azt mondta nem fog menni... máskor simán megettem volna, most csakazértis nem fogom...
R: tulajdonképpen kimaradt, későn keltem, csak kávét ittam, zabtejjel
E: lencsefőzelék
U: fagyasztott gyümölcs, kávé zabtejjel és sajtos rúd
V: réteges sali, amiben van ugyan tojás de nem dobhatom ki... és mégis kisebb hibának érzem mint a sült kolbászt
Ha elfogy minden ami az ünnepek és a kiszámíthatatlan létszám miatti maradék, könnyebb dolgom lesz, érzem.
Holly Martin: Egy nyár az álmok nyomában
A cím egy új "sorozat" elindulását jelzi, egy kihívás tőlem nekem.
Olyan sokat változott a testem az év folyamán, persze nem jó írányba, hogy próbálkozom...Nem ettem mást vagy másképp vagy többet mint eddig, mégis kb +15 kg lett az eredmény...ráadásul úgy, hogy közben rengeteget fájt a gyomrom és nagyon gyakran lufihoz hasonlóra felfújódott a pocakom...nem volt jó érzés. A próbálkozásaimmal arra rájöttem, hogy a glutén nem igazán barátom, legalábbis naponta nem ehetek pl kenyeret mert aztán egy egész kis mennyiségtől, pl egy főzelékben levő rántástól is vacakul leszek. Sokat olvastam mindenfélét, azt is, hogy az állati eredetű dolgokra tulajdonképpen nincs is szükségünk ráadásul a feldolgozott húsok mindenféle adalékanyagot tartalmaznak, tartalmazhatnak, melyek egészségessége megkérdőjelezhető.
Megpróbálom a hónap folyamán a húst teljesen kiiktatni az étrendemből, az egyéb állati eredetű dolgokat pedig minimalizálni. (ma reggel pl megszokásból tejet tettem a kávémba mert épp nem volt bontott növényi tej a hűtőben.) Tulajdonképpen fel vagyok készülve rá, hogy hibázni fogok, de anyukám tiramisujára nem mondhatok nemet, ugye? Amikor magamnak, magunknak főzök az más, de nem fogok rögtön túlzásokba esni. És ami a legfontosabb, nem fogok kudarcként megélni egy napot sem, amibe hiba csúszik.
Úgy tervezem minden nap leírom mit ettem, hogy akár ötletet meríthessek később.
R: lencsesaláta (Lidl) humusszal, pur-pur stangli
E: lencsefőzelék (virsli és mindenféle feltét nélkül)
tiramisu (tejjel készült), sajtos rúd
U: mandarin, alma, mandula
V: lencsefőzelék
Másodlagos cél, de hátha csökken ez a szám a hónap végére: 113.3 (2025.12.31.)
Hidasi Judit: Végre megérkeztél hozzám Egy újabb történet Balatonfaluból, ami pont annyira aranyos és letehetetlen mint a többi. Jó lett vo...