Ez a kendő ( és a többi kendőm sem) nem születhetett volna meg Ercsu nélkül, köszönöm neki a sok segítséget, tanácsot, bíztatást.
A fonal Suri Blue, ötös tűvel kötöttem. Lehetett volna még egy kicsit vastagabbal is. Majd legközelebb, de ebből a fonalból nem kötök többet. Az csak egy része a miértre adott válasznak, hogy az egyszerre vásárolt két motring színben csak megközelítette egymást, ezért rendszeresen cserélgetett motringgal kötöttem. És valahogy nem az igazi. Hogy miért, azt nem tudom pontosan megfogalmazni, de olyan furcsa lett öblítés után. Pedig langyos, majdnem hideg vízben csináltam, babasamponnal, ahogy tanultam.
Nem is tökéletes, én is látok benne néhány hibát, mégis büszke vagyok rá, hogy meg tudtam csinálni. Az elmúlt 20 évben, mióta kötök, nem kellett mintát olvasnom (mindig a leírt mintát kötöttem), nem kellett dupla és tripla ráhajtást csinálnom, sőt olyan mintát se kötöttem gyakran, amiben egy ráhajtás volt. Ezeket most tanultam meg, segítséggel. Akitől segítséget kértem, mindig kaptam is, és tudom jó szívvel tették (Ercsu, Rita, Moncsi). Hogy viszonozni hogy fogom, még nem tudom, hiszen mindannyian magasan felettem állnak tudásban.
Amikor jelentkeztem a tanfolyamra, nem is gondoltam rá, hogy ennyit "profitálok" belőle: a néhány kapcsolat, ami ott indult és mára barátsággá nőtt többet ér, mint a tudás, amit ott kaptam. Ezek a kapcsolatok "hozták" a többit, és mára boldogan mondhatom: egy jó kis kötős csapat tagja lehetek. Köszönöm mindenkinek, akinek ebben része van!
Tegnap délután büszkén sétáltattam meg a kendőmet a tatai Öreg-tó partján (bár kicsit meleg volt, de egyszerűen kellett, ugye ismeritek ezt az érzést?)
.jpeg)
