Happy day 22.

Konyhás nap volt, készülök a holnapra 😉

Készült két fátyolkalács délután, mert az első olyan gyorsan elfogyott ahogy még sose.

Ma ismét a gyerekeimért vagyok hálás.Jó gyerekek, jó tesók, boldogság velük minden nap. Anyák napi meglepetés képeslap érkezett ma tőlük 😍

Happy day 21.

Minden nap változik az erkély, imádom.

virágozni fog

tavalyi csüngőeper...bár azt hiszem ezt neki nem mondta senki 😉

A két utolsó képet valamiért nem tudom elforgatni 😥 Így is látszik, hogy a lila virág (valami meténg) úgy tűnik megmarad, a borostyánhoz szedtem még néhány szálat ne árválkodjon ott az a kettő. Az eper meg csodaszépen virágzik, remélem termés is lesz rajta.

Happy day 20.

Kedd...nem mintha nem lenne teljesen mindegy milyen nap van, egyik olyan mint a másik 😊

Ma lazulós nap volt, nem főztem ebédet se, rendeltünk pizzát. Mondhatnék olyan mostanában divatos dolgokat, hogy támogatom a környékbeli kisvállalkozást, a hazait, az igazság pedig az, hogy nem volt főzés ötletem. Két-három havonta el szoktunk menni ebbe a pizzériába, most hazahozattuk.

Délután bicajoztunk egy kicsit, most csak 5 km volt. Igaz, hogy nem ez volt a fő cél, mágneshorgászni mentünk. Ez Kispasi legújabb hóbortja, én meg a névnapi ajándékaként támogattam benne. Egy csatornaparton voltunk, ő lelkesen dobált és a végére kb egy maréknyi rozsdás szöggel lett gazdagabb. Az élménytől boldog, ragyogó szemmel mondta hogy már elfáradt, menjünk haza. Közben én sétáltam, a fűben fekve élveztem a napsütést.

Akcióban 

Happy day 19.

A tegnap ígért képek:

Szerelem volt első látásra, pedig ramaty állapotban volt

A mai nap legboldogítóbb része volt, hogy voltam a Boginál...egy hónap után újra  😊
Éjjel megint hidegfront érkezik, egész nap nincs napozós idő, már a szél is fúj, érzi a fejem. Még nem fáj, még csak olyan "tudom hol van".

Happy day 18.

Bevallom, egyre nehezebben találom boldogítónak a karantént. Ma megint nem történt szerencsére semmi rossz, az összes gyerekem itthon van, ráadásul vita nélkül zártuk a napot. Délután megint kimentünk az erdőbe, így már kész lett a feladat.

Délelőtt lecsiszoltam a kisszekrényt az erkélyen, le is festettem. A néhány éve megmentett régi széket is lekentem a lazúrral, nem lett tökéletes, holnap javítom a hibát és teszek fel képet is. 

Elültettem a fuksziákat. 

Lassan benépesül az a pár négyzetméter, ami számomra a lakás egyik legkedvesebb helye és most, a bezártságban el se tudom képzelni mi lenne ha nem lenne.

Tegnap néztem hogy már 11 éve vezetem ezt a blogot, változó intenzitással. Most, hogy a négy fal közé vagyunk zárva, kapaszkodó...és egy kicsit pótlék...hiszen ha a barátnőmmel nem beszélhetem meg a gondolataimat, elmondom hát mindenkinek 😊. Rengeteget változott a világ mióta elkezdtem, az én életem is. A legnagyobb változás, hogy felnőttek a gyerekek...szokom a gondolatot, hogy Kispasi most befejezi az általános iskolát és soha többet nem kell mennem abba az intézménybe, ami 15 éve az életünk része volt.

Happy day 17.

Újabb nap eltelt, közeledünk a bűvösnek tartott május 3 felé, amikor állítólag tetőzni fog a koronavírus, onnan számíthatunk valamiféle enyhülésre a korlátozások tekintetében. Várom, nagyon várom, utána nemsokkal ki fog derülni hogy mi is lesz a továbbiakban.

Ma újabb kirándulást tettünk az erdőbecsléstan tantárgy követelményeinek teljesítése céljából. Két órát kint voltunk az erdőben, jó volt, bár csak a feladat felét sikerült elvégezni, holnap folytatjuk. Bolond idő van ma, nagyon fúj a szél és mostanra már hideg is van...biztos a szél miatt.

A nap kérdése kb délután háromkor elhangzott, mondtam is hogy mindegy mi lesz még ma, ezt nem fogja tudni beelőzni. Kispasi tette fel a kérdést az Eszternek: miért nem mentél inkább péknek? ( nagyon nem volt kedve távolságokat és kerületeket mérni, gondolom pl kakaós csigát szívesebben kóstolgatott volna).

Teszem a dolgom, mint egy gép, igyekszem nem gondolkodni, de nem mindig megy...a kedvem valahol a béka hátsó fertálya alatt van, de igyekszem hogy ennek látható jele ne legyen...

Happy day 16.

Egy péntek, ami meghozott egy régen várt eredményt: Kispasi szeptembertől gimnazista lesz! Nagyon sokat dolgozott érte, hétvégéket töltött matekfeladatok tömkelegének megoldásával, hét közben a magyart gyakoroltuk. Januárban írt egy olyan felvételit, aminél itthon sokkal jobbat is tudott. Elszomorodott ő is, mi is, az ideiglenes listán elfoglalt helyei alapján épp határeset volt. De sikerült, az a suli amelyiket szerettük volna, de az elsődlegesen megjelölt angol tagozat helyett német. Angolt nem tanul az iskolában, októbertől február végéig hetente járt tanárhoz, hogy a tudása egy szintre kerüljön azokkal, akik tanulják, iskolai keretek közt. Sikerült a szintfelmérő  elbeszélgetés, tehát a kiválasztott, vágyott iskola mindkét induló tagozatára beadhattuk a jelentkezést. És sikerült!!! Sírtam a boldogságtól .)

Ezen kívül semmi nem történt a mai napban :)