Mélázgatok

 A drukk kevés volt, nem jött össze amit szerettem volna...tehát az nem az én utam, vagy nem most, akármennyire is szerettem volna. Tehát a jelenlegi helyzetből még tanulnivalóm van. Tök jó hogy ezt ilyen szépen le tudom írni, de megélni, benne lenni nap mint nap már nem ilyen egyszerű. Úgy érzem magam néha mint egy rossz szivacs: csak felszívom a környezetemből érkező jeleket, de nem tudom kiadni. És megtelek, nehézzé válok és valami düh és szomorúság elegye amit érzek, egy adag tehetetlenséggel párosítva. Ugye hogy nem a legjobb kombináció? Csak a megfelelő pillanatot kell megvárni. Talán a velem született biztonságérzet, talán a három gyerekkel egyedülálló létem csak a minden szempontból megbízható megoldásokat szereti, sőt csak azt tehetem meg. Ilyenkor minden, de tényleg minden a mérlegre kerül...mi mit ér meg...mit szabad kockáztatni, ami ha el is veszik pótolható...itt tartok most. Gondolkodom, tervezgetek, számolok és várok. És persze úgy rendezem a világot magam körül hogy bármikor lépni, indulni tudjak.

Drukk

 Amikor valami nem stimmel, eljön az idő hogy váltani, változtatni kell.. Kellene egy drukk, az enyém hátha kevés, hogy megtörténjen a csoda, hogy az legyen amit szeretnék...egy nyugodtabb, jobb élet reményében.. 

Álomnyaralás

 Az nem titok, hogy csodálatos kapcsolatban, szerelemben élek lassan egy éve. Most érzem azt életemben először, hogy megtaláltam a másik felem. Minden rendben, beszélgetünk, sétálunk, boldogok vagyunk. Az elmúlt hónapokban megosztottuk egymással az álmainkat, vágyainkat, és jött a nyár. Érdekes módon még a vágyaink, terveink is egyformák voltak, menjünk együtt nyaralni. Addig nézegettünk, tervezgettünk, hogy elhatároztuk nem ketten megyünk nyaralni.Gyerekekkel, a kicsikkel. A nagy gyerekeink külön szervezik az életüket, programjaikat, így ebből semmi probléma nem lett. Az első vágy az volt, hogy legyen víz, fürdés nélkül nem igazi a nyár. Különböző típusú és földrajzi elhelyezkedésű szállásokat néztünk, de nem jött szembe az, amire minden szempontból mindketten azt mondtuk volna, hogy igen, ezaz, itt szeretnék pár napot eltölteni. Aztán valamiért kitekintgettünk kis hazánk határain, a tenger, Horvátország felé. És meglepő módon olcsóbb szállásokat találtunk, mint itthon lett volna. Megkerestük azt, ahol közel volt a tenger és a szállás elfogadhatóan nézett ki, semmi luxusra nem vágytunk. Június közepén lefoglaltuk, július elején pedig elindultunk. Öten, a mi mozaikcsaládunk 😍. Mindketten bíztunk a saját gyerekeinkben, az eddigi nevelésben és abban, hogy ha lesz konfliktus, majd elsimítjuk. Jelentem, nem volt. Csodálatos egy hetet töltöttünk a horvát tengerparton napozva, úszkálva és a régi városokban sétálgatva. A gyerekek a tengerparton is kártyáztak néha, vagy félrevonultak beszélgetni vagy kis halakat kergetni, de hosszú ideig képesek voltak labdázni is a vízben. Esténként rendszeres lett a nagy közös társasozás, szerencsére a móka és kacagás egész héten velünk volt. Ha körbe mentünk is Zadarban, mert nem találtuk meg az orgonát, vagy magas volt a hegy Sibenikben ahova fel kellett mászni, megcsináltuk, megoldottuk együtt.  

Mininyaralások

Egy kicsit elsodort a nyár, nem írtam. Sajnos nemsokára vége a kedvenc évszakomnak, ám szerencse hogy sok szép élményt hozott és hagy itt nekem, nekünk. Nagyon régóta vágytam egy ilyen nyárra, sőt egy ilyen életre amiben most részem van. Szerelmes vagyok és szeretve vagyok...és ettől még a nap is másképp süt...mindig, minden nap, akkor is ha nem vagyunk együtt. Sokat csavarogtunk, főleg a Balaton partján: sétáltunk Balatonkenesén és Balatonvilágoson, magasról néztük a kék vizet, strandoltunk több helyen, megmutatta hova járt gyerekkorában mikor ott táborozott. Csodálatos érzés kézenfogva sétálni Vele, bárhol is jártunk. Voltam Budapesten, csodálatos hatalmas sétát tettünk a Margitszigeten, naplementével, romantikával, utána éjszakai hazaúttal. Sokszor volt hogy itthon, az erkélyen egymással szemben talált ránk a naplemente, majd az este, éjszaka. Egy-egy pohár bor, jó beszélgetés, érintések, csókok...kell ennél több a boldogsághoz? Ugye hogy nem...

Minden alkalommal sétáltunk a városunkban is. Már ha mondok valamit, tudja merre van, merre induljunk. Hát kérem, Férfi, ezerszer jobban tájékozódik mint én 😉

Sétáltunk a Bory várban. Ő most volt először, én évek óta rendszeresen visszajárok, szeretem:

Kettősség

 Napok óta ez jár a fejemben...annyira egyszerű lenne az élet ha mindenki kimondaná, kimondhatná amit gondol...

Helyette szerelmes asszony vagyok...tele energiával, tervekkel, vágyakkal...és érzem, bármire is képes vagyok...ki fogom billenteni a földet a helyéről...egy csomó ember meg fog lepődni...

Szerelem, nyár, boldogság-Mininyaralás 1.

 Ez egy nagy buborék...amiről visszapattan a sok rossz, gonosz ami a világból,  a környezetemből érkezik.

Egy boldog hétvége, amihez nem kell más mint Ő, nyár, napsütés, szerelem, Balaton...első közös napozásunk megvolt...kézenfogva...és első strandolás...és közben készülünk az első igazi nagy kalandra.  Boldogan, szerelmesen, teljes összhangban.

Év vége

Aki bármilyen kapcsolatban van az iskolával, annak kétszer van év vége: egyszer amikor mindenki másnak is, másszor június közepén-végén. Amennyire a karácsonyi készülődés és a téli szünet miatt várni szoktam a téli évvégét, most úgy várom ezt. Ez a fura, digitális oktatással megspékelt tanév és a vírus, ami kerülgetett mindenkit az elmúlt két évben, fura fáradtságot hozott. A lelkem fáradt el...egyre jobban értékelem az itthonról dolgozást, ahol nincs a kollegák serege. Utálom a képmutatást, a kiszámíthatatlanságot. Felnőtt emberek vagyunk, mégis néha olyan mint az oviban: "ma a Julcsi barátja leszek, tudom hogy tegnap mondtam róla minden csúnyát, de ma olyan szép babát hozott hogy akarok vele játszani"Az érdek, az önzés, a kihasználás mindenek felett...és ha úgy működne mint a gyerekeknél, hogy megmondja hogy ma ez a bajom veled, sokkal egyszerűbb lenne az élet...de nem..minden napra van valaki, akit lehet bántani...és persze mindig vannak a szélkakasok is...a spicli, akiről tudjuk, sejtjük, de aztán úgy csinál mint aki mégsem, mint aki barát és nem ellenség...Utálom ezeket a gyerekes játszmákat...és azt, hogy nem tudom mikor kerülök sorra.