A történet: nagyon tetszettek a kulcsos szekrénykék, ezért aztán évekkel ezelőtt az IKEÁ-ban nem túl sok pénzért kaptam egyet magamtól :) . Az előszoba falán, az ajtó mögött volt egy csavar (ugyebár panelban ezeket a csavarokat nem olyan könnyű odébbrakni), ez lett a helye. Szerintem jó hely volt, hiszen aki először belép a lakásba, nem ezt látja meg és mégis az ajtó közelében van. Az élet bebizonyította, hogy nem jó hely, legalábbis nem úgy, ahogy én azt felbiggyesztettem oda. Ugyanis a férjem ha kiment, ha bejött, a Geri is, olyan nagy lendülettel nyitotta az ajtót, hogy a szekrény sokszor leesett...egyszercsak szétesett. Apukám újra összerakta, összeragasztotta, én pedig kicsinosítottam:
Elég nehéz volt jó képet csinálnom, hiszen fénylik...Kapott egy réteg vajszínű akrilfestéket, majd repesztőlakkot, és utána egy réteg gesztenyebarna akrilt. Csodaszépen működött a repesztőlakk, szerintem. Száradás után lelakkoztam. A szalvéta, amit képként beletettem, egy olyan helyet ábrázol, ahol nagyon szívesen sétálnék....
Visszakerült a falra, az előszobába, az ajtó mögé, a régi helyére. De már nem fog leesni : nem felakasztottam a csavarra, hanem belülről csavartam a csavart a helyére, így nem lehet leverni a szekrénykét :)
Nagyon szép lett, ügyes vagy!
VálaszTörlésSzívesen mennék veled én is sétálni.;D
Nagyon szép lett, gratulálok!
VálaszTörlésEz a technika még idegen számomra...