2012. február 3., péntek
:)
Szerencsésen túlvagyunk egy orrmandula-műtéten a Vincével. Nem az első gyerekem, nem az első ilyen műtét miatt aggódtam a műtő előtt álldogálva, neki sem ez volt az első műtétje, ráadásul a többi volt a komolyabb, de annyira ideges voltam, hogy két éjszakát nem aludtam előtte. Ez egy magamtól ismeretlen reakció volt, most olyan vagyok mint egy citrom, amit kifacsartak. Agyilag és fizikailag is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2025/41.
Holly martin: Egy nyár az álmok nyomában Úgy emlékszem már valamikor régebben írtam, hogy amikor könyvet választok, nem nézem meg mi van a ...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a...
-
Denise Hunter: Könyvesbolt a tengerparton Szerencsés kezem volt amikor a mostani könyveket választottam, ez is letehetlenül olvasmányos. ...
-
Baráth Viktória: A lótusz virága Ez egy olyan könyv volt hogy húúú....Néhány héttel ezelőtt olvastam az előző részét, A napfény földjét. Az...
Mielőbbi gyors gyógyulást, kipihenést!
VálaszTörlésGyors gyógyulást kívánok!
VálaszTörlésIde írom, hogy Moncsi is megszabadult az epekövétől, jól van, (személyesen láttam) és üdvözöl mindenkit!
Moncsi itt is van, és gyógyulást kíván a kislegénynek. Kicsit kómás voltam, de azért gondoltam Rátok! Puszi!
VálaszTörlésAkkor most, hogy már szerencsésen túl vagytok rajta, hamar aludd ki magad. Vincének pedig gyors regenerálódást kívánok. :)
VálaszTörlés