2012. február 3., péntek
:)
Szerencsésen túlvagyunk egy orrmandula-műtéten a Vincével. Nem az első gyerekem, nem az első ilyen műtét miatt aggódtam a műtő előtt álldogálva, neki sem ez volt az első műtétje, ráadásul a többi volt a komolyabb, de annyira ideges voltam, hogy két éjszakát nem aludtam előtte. Ez egy magamtól ismeretlen reakció volt, most olyan vagyok mint egy citrom, amit kifacsartak. Agyilag és fizikailag is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2026/14.
Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a...
-
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén...
-
Hosszas harcok árán kész lett végre! Harcoltam magammal, hogy csakazértis meg tudom csinálni, többször elkeseredtem, hol jobban, hol kevésbé...
Mielőbbi gyors gyógyulást, kipihenést!
VálaszTörlésGyors gyógyulást kívánok!
VálaszTörlésIde írom, hogy Moncsi is megszabadult az epekövétől, jól van, (személyesen láttam) és üdvözöl mindenkit!
Moncsi itt is van, és gyógyulást kíván a kislegénynek. Kicsit kómás voltam, de azért gondoltam Rátok! Puszi!
VálaszTörlésAkkor most, hogy már szerencsésen túl vagytok rajta, hamar aludd ki magad. Vincének pedig gyors regenerálódást kívánok. :)
VálaszTörlés