45 éves lettem...Szép szám, valamiért úgy érzem jó év lesz.
A szülinapom úgy indult mint bármelyik: puszi-ölelés-köszöntés a fiúktól, telefonon a szüleimtől és a lányomtól, aztán a kollégák, ismerősök folytatták a sort. Így volt ez délután kb kettőig, amikor jött egy üzenet. A telefon csippanásakor még azt hittem, hogy egy olyan üzenet, mint a többi a nap folyamán. De nem, ez más volt: Nyuszimama írt. Hogy sajnos nem bírja a gerince a nyuszik ellátását ezért megválik a növendékektől és mivel Zümit én szerettem volna, most vihetem, ha még mindig akarom. Zümi nekem Csufi...Megláttam őt július elején és úgy éreztem: kell...Rákérdeztem Nyuszimamára, azt mondta nem eladó...és most mégis enyém lehet. Elengedtem és mégis megkapom...Kb fél hatra ott voltunk érte, addigra vettem neki ketrecet, szénát, mindent ami kell. És ami a legmeglepőbb volt: egy pillanatig nem gondolkodtam, önző voltam, nem kértem ki a fiúk véleményét.
Azóta imádják egymást :)
Nagyon szeretem hogy újra egy lénnyel több, akiért aggódhatok, újra hangokat hallok éjjel (vagy ha nem, felkelek megnézni minden rendben van-e), újra széna van a lakásban mindenhol...Mi így vagyunk kerek, a kereknél is kerekebb, nyuszival :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése