A közepén tartunk, repül az idő...Elmentek a gólyák, most valahogy rosszul esik a fészket üresen látni minden reggel...és a fecskék is elmentek, már nyugodtan kint lehetek az erkélyen bámészkodni, nem kell attól tartanom hogy nekemjönnek a gyors repkedésben. Nem örülök most az ősznek, az elmúlás valahogy másképp érint mint eddig...öregszem?
Kerülget megint bennünket a korona, jobban mint tavasszal. Ennek oka hogy nem zárt be az ország, gyakorlatilag a maszkon kívül nincs korlátozás, nyitva vannak az iskolák. Nagyfiút kivéve mindannyian túlvagyunk az őszi megfázáson, egy napot se hiányoztunk az iskolánkból. Fél éve kezdődött ez az őrület, fél éve a leggyakrabban kimondott szavak közé került a maszk...Valahogy most nem találom a helyem...Igyekszem hogy ebből a környezetem ne vegyen észre semmit, igyekszem mindig mosolygós, boldog összképet sugározni. Néha nagyon nehéz, akkor befelé sírok...vagy este, amikor senki se lát.
Fáradt vagyok, nagyon. Zűrösen indult az év, ennek is egyik oka a korona... és a lelkem fáradt. Egyik pillanatban azt gondolom hogy nem kell senki, jó nekem egyedül, nincs türelmem ismerkedni, a másikban tudom hogy ez így nincs jól, nem akarok egyedül megöregedni...de tenni nem teszek semmit, ahhoz még gyűjtöm az erőt.
Szeretem az őszt, remélem hétvégén eljutunk vadgesztenyét szedni 😍. Színes leveleket már nem gyűjtök, de a gesztenye szeretete azt hiszem öregasszony koromig el fog kísérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése