Happy day 4.

Húsvét vasárnap

Ma komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nem jó címet adtam ennek a sorozatnak, karanténnapló jobban fedné a valóságot talán.

Szép békés igazi családi reggelink volt, aztán mindenki visszabújt az ágyába és aludt még...talán csak a Kispasi nem, tegnap este éjfélig ment a játék megint...és aki éjjel legény, nem volt nappal is.

Ebéd előtt begyúrtam egy fátyol kalácsot. Új családi kedvenc, finom, lágy, fahéjas. A mai annyira gyorsan elfogyott, hogy nem tudtam lefényképezni, de pont olyan lett, mint ez, az első:

Kisült, a gyerekek társasoztak ebéd után és pillanatok alatt elfogyott. Én meg napoztam. :)
Délutánra Kispasi nagyon elkeseredett. Ma az ő lelke lett romokban a karantén miatt, a máskor nem is annyira barátok hiánya miatt. Sírt, megvigasztaltam...

Happy day 3.

Holnap Húsvét...ezt az ünnepet igazán sose szerettem, bevallom, nem is értékeltem. A legjobb az együttlét volt benne. Ez az idén elmarad, nem mehetünk a Szüleimhez. És a karantén miatt egyébként is olyan fura minden, ez is...nem is vettem a gyerekeknek semmit, annyira hirtelen történt a maradjotthon és a minden bezár és én szót fogadtam. Persze, egy kis édességet azért kapnak :). A múltkor beszélgettem velük erről, a Kispasi volt az, aki azt mondta, a főtt sonka és a tojás, a húsvéti reggeli a legjobb az egészben, ha az lesz, akkor az neki már elég. Az lesz :).

Festettünk tojást:

Happy day 2.

A karantén eddigi legnehezebb napja volt, szerintem mindannyiunknak. Az én lelkemnek mindenképpen. Rossz a kedvem, nyűgös vagyok, nem látom a végét ennek az egésznek, olyan kilátástalan. És egyre türelmetlenebbek vagyunk egymáshoz, ezért ma egy apró félreértésből lett egy nagy vita. A végén sírás, nagyölelés, békepuszik. A vitás helyzet ilyen elrendezésének is örültem.

Meg annak, hogy ebéd után napoztam az erkélyen.

És annak is, hogy a tegnap sütött kalácsnak mára csak a fele maradt. Életem első sós kalácsa. Finom, könnyű, foszlós, amilyennek egy kalácsnak lennie kell.

És most társasozunk :)

2020/1-2

Az idén még nem kreatívkodtam semmit?

Egy zokni nekem

Egy nagy zokni a Kispasinak

Happy day 1.

Új sorozat indul itt ma...azt hiszem valamit írnom kell, valamit tennem kell rendszeresen, különben kezd nyomasztóvá válni ez a karantén.

Elhatároztam hogy minden napban találni fogok valamit, ami szép, ami jó, amiért hálás vagyok. Mert van, nagyon sok és úgy érzem most ezekbe kell kapaszkodnunk.

Igyekezni fogok ezeket a bejegyzéseket este megírni, hogy mindig az adott naphoz tartozzon, de ettől el is térhetek...pl ma, a tegnapi nap gyönyörűségét mutatom. A munkahelyem udvarán levő hatalmas cseresznyefa...tele virággal és méhecskével. Olyan zsongás volt a fa körül hogy öröm volt hallgatni.

Minden nap rájövök hogy mennyire szerencsés ember vagyok. Három csodálatos, egészséges gyermekem van, akik nagyon jó testvérek. Az online tanulás mindegyikük életébe mást hozott, gyakran azt veszem észre hogy összegyűlnek valamelyik szobában és segítenek egymásnak.

Csavargás...Napló 16.

Koronavírus...a szó ami hónapok óta szinte minden beszélgetésben előfordult. Eleinte messze volt, majd egyre közelebb és egyre félelmetesebb. Mostanra eljutottunk oda hogy mindenki maradjon otthon. Egy darabig  biztosan nem lesz csavargós bejegyzés, de remélem hamar vége lesz ennek a helyzetnek. 

A képek az elzártság előtti utolsó hétvégén készültek... az egyik legkedvesebb helyem..

Kék ég és kék Balaton...és a tavasz

Kék ég és friss hajtás a fűzfán

Csavargás...Napló 15.

Március 1.

Egy újabb hétvége, Budapesten

János-hegyi kilátó