Happy day 8.

Ma kegyetlenül rossz kedvem volt, nem dobott fel semmi, sírtam délután. Egyedül éreztem magam, a bezártság, elszigeteltség kiakasztott. Szerencsére semmi rossz nem történt, ami ezt indokolta volna, de ebben a helyzetben néha mindannyian vagyunk így...még jó hogy nem egyszerre, így mindig van aki a másikat megpróbálja feldobni.

Csodaszép kenyeret sütöttem ma is, meg rétest, káposztásat és túrósat.

Rájöttem hogy a kenyér szebb lesz, ha nem teljesen fehér lisztből készül. Most kb a liszt harmada teljes kiörlésű.

Happy day 7.

Online oktatás folytatódik, Kispasi egyedül megcsinálta a házifeladatokat :)

Voltam dolgozni és ismét megállapítottam hogy az iskola gyerekekkel az igazi, én úgy szeretem.

Sokkal jobb idő volt mint tegnap, talán holnap már napozni is lehet.

Tegnap olyan fura érzésem volt miközben ezt az esti bejegyzést írtam...valami mintha átkattant volna, egy csomó energiám lett valahonnan :). Eszembe jutottak tervek, ötletek, amelyeknek a megvalósításához eddig nem volt elég idő...na majd most :)

Ma is sütöttem kenyeret, Dragomán-kenyér, most csak fehér lisztből:

Happy day 6.

Csendes kedd volt ma, semmi rendkívüli eseménnyel. Se jó, se rossz. Hideg lett mára, nem lehetett napozni, de az erkélyen ücsörgés sem esett jól.

A nagyoknak ma már oktatás volt, Kispasinak is újra kezdődik holnap. Mint egy tavaszi szünet után egyébként is történne...

Mindenféle találgatásokat olvastam ma is, hogy vajon meddig fog tartani ez az állapot. A legoptimistább május vége, a "legdurvább" július vége. Mindegyik riasztóan messze van, ha arra gondolok hogy a négy fal között kell tölteni. Minden nap van olyan esemény, amikor rájövök, hogy sokan vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben. Szerencsére van munkám, a Szüleim egészségesek,van tető a fejünk felett, mindenki el tud vonulni a szobájába ha arra van szüksége és tudunk együtt lenni is, szeretjük egymást, nincsenek viták, nincs hitelünk, nincs érettségiben érintett gyerekem. Ma ezeket a jókat találtam a napban :)

Happy day 5.

Húsvét hétfő
Eltelt, furán, csendben.
Csodaszép kenyeret sütöttem, Dragomán György parasztkenyerét. Nagyon szép lett, finom is, ráadásul hihetetlenül egyszerű elkészíteni.

Délután a gyerekek "táv-társasozást" játszottak. Mind az öten. Nagyokat nevettek, én meg a nappaliban hallgattam őket és boldog voltam. Ennél több nem kell.

Happy day 4.

Húsvét vasárnap

Ma komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nem jó címet adtam ennek a sorozatnak, karanténnapló jobban fedné a valóságot talán.

Szép békés igazi családi reggelink volt, aztán mindenki visszabújt az ágyába és aludt még...talán csak a Kispasi nem, tegnap este éjfélig ment a játék megint...és aki éjjel legény, nem volt nappal is.

Ebéd előtt begyúrtam egy fátyol kalácsot. Új családi kedvenc, finom, lágy, fahéjas. A mai annyira gyorsan elfogyott, hogy nem tudtam lefényképezni, de pont olyan lett, mint ez, az első:

Kisült, a gyerekek társasoztak ebéd után és pillanatok alatt elfogyott. Én meg napoztam. :)
Délutánra Kispasi nagyon elkeseredett. Ma az ő lelke lett romokban a karantén miatt, a máskor nem is annyira barátok hiánya miatt. Sírt, megvigasztaltam...

Happy day 3.

Holnap Húsvét...ezt az ünnepet igazán sose szerettem, bevallom, nem is értékeltem. A legjobb az együttlét volt benne. Ez az idén elmarad, nem mehetünk a Szüleimhez. És a karantén miatt egyébként is olyan fura minden, ez is...nem is vettem a gyerekeknek semmit, annyira hirtelen történt a maradjotthon és a minden bezár és én szót fogadtam. Persze, egy kis édességet azért kapnak :). A múltkor beszélgettem velük erről, a Kispasi volt az, aki azt mondta, a főtt sonka és a tojás, a húsvéti reggeli a legjobb az egészben, ha az lesz, akkor az neki már elég. Az lesz :).

Festettünk tojást:

Happy day 2.

A karantén eddigi legnehezebb napja volt, szerintem mindannyiunknak. Az én lelkemnek mindenképpen. Rossz a kedvem, nyűgös vagyok, nem látom a végét ennek az egésznek, olyan kilátástalan. És egyre türelmetlenebbek vagyunk egymáshoz, ezért ma egy apró félreértésből lett egy nagy vita. A végén sírás, nagyölelés, békepuszik. A vitás helyzet ilyen elrendezésének is örültem.

Meg annak, hogy ebéd után napoztam az erkélyen.

És annak is, hogy a tegnap sütött kalácsnak mára csak a fele maradt. Életem első sós kalácsa. Finom, könnyű, foszlós, amilyennek egy kalácsnak lennie kell.

És most társasozunk :)