Nagypapám

 Szeptember van, 5-én lett volna 89 éves...9 éve meghalt.

Nagyon hiányzik, sokszor eszembe jut. Vannak olyan szavak, amelyet egyértelműen az övék voltak...pl a csakugyan.

Ilyenkor érett a kertbe a körte...szép nagy, sárga körte, édes, a könyökömig folyt a leve. Szerették a darazsak is, tele is volt a kis fa minden évben, ami lepotyogott vagy megérett félretette a garázsablakba. Olyan szeretettel rakosgatta nekünk mindig, hogy a körtéről minden évben újra és újra Ő jut eszembe. Csodálatos ahogy a szüleim szeretnek minket, a gyerekeimet imádják, de míg élek nem felejtem el milyen boldog volt amikor Egyszemlányt a kezébe adtam először... és ahogy csillogó szemmel, gyermeki rajongással nézte ahogy Kispasi örül a kedvenc Mikulásomnak.. ami talán épp ezért, miatta lett kedvenc.. .

6-án költöztettem vissza Egyszemlányt Sopronba az egyetemre, bementünk a temetőbe. Ennyi év után se bírom ki sírás nélkül, igazságtalan az élet...Összeszedtem magam, menni kellett tovább...ahogy kitolattam a parkolóból és a hátsó ülésen megláttam a waldent és az jutott eszembe: milyen büszke lenne az elsőszülött dédunokájára...a Nigara elbújhatott volna a könnyeim mellett...

Mesebeli szülinap

 45 éves lettem...Szép szám, valamiért úgy érzem jó év lesz.

A szülinapom úgy indult mint bármelyik: puszi-ölelés-köszöntés a fiúktól, telefonon a szüleimtől és a lányomtól, aztán a kollégák, ismerősök folytatták a sort. Így volt ez délután kb kettőig, amikor jött egy üzenet. A telefon csippanásakor még azt hittem, hogy egy olyan üzenet, mint a többi a nap folyamán. De nem, ez más volt: Nyuszimama írt. Hogy sajnos nem bírja a gerince a nyuszik ellátását ezért megválik a növendékektől és mivel Zümit én szerettem volna, most vihetem, ha még mindig akarom. Zümi nekem Csufi...Megláttam őt július elején és úgy éreztem: kell...Rákérdeztem Nyuszimamára, azt mondta nem eladó...és most mégis enyém lehet. Elengedtem és mégis megkapom...Kb fél hatra ott voltunk érte, addigra vettem neki ketrecet, szénát, mindent ami kell. És ami a legmeglepőbb volt: egy pillanatig nem gondolkodtam, önző voltam, nem kértem ki a fiúk véleményét.

Azóta imádják egymást :)

Nagyon szeretem hogy újra egy lénnyel több, akiért aggódhatok, újra hangokat hallok éjjel (vagy ha nem, felkelek megnézni minden rendben van-e), újra széna van a lakásban mindenhol...Mi így vagyunk kerek, a kereknél is kerekebb, nyuszival :)

Öröm

 Ott nagyon elbújva két picurka virágkezdemény...nagyon nagyon szeretném ha ki is nyílna. Igazi hála lenne a gondoskodásért, hogy kitartóan hittem ebben a virágban és nem dobtam ki akkor sem amikor éveken keresztül egyáltalán nem nőtt semmit.

2020/8 Zokni barátnőmnek

 Szülinapjára, amit a nyavalyás vírus miatt csak most tartottunk:

Ballonok Édesanyámtól

 A 40.születésnapomra nagy álmom volt egy repülés, hőlégballonnal. Természetesen az álmok azért vannak hogy valóra váljanak, megvalósult. A szüleim vittek ki a felszálláshoz és ők jöttek a földetéréskor is. Erre az alkalomra, meg a szülinapra, csinált nekem egy táskát. Mondhatnám hogy bevásárlószatyrot, de ez annál sokkal nemesebb, hiszen a két csodálatos dolgos kezével hőlégballont hímzett rá nekem. Nagyon vigyáztam rá, minden nap vittem magammal az iskolába, de ennek ellenére néhol megkopott az anyag. Eltettem a szekrénybe, a kincsek közé. A múltkor pakolásztunk, előkerült..

És tegnapra ezt kaptam:

Holnaptól iskola van, vége a szünetnek, azt mondta akkor minden gyereknek pótolni kell az elhasználódott táskáját. És olyan maszkom van, amilyen senkinek a világon. És ami a legfontosabb: olyan édesanyám van, mint senki másnak a világon...na jó, a tesómnak 😍😍😍😍

Zorán

 Tegnap este Zorán koncerten voltunk Balatonfüreden.

A koncert nagyon nagyon jó volt, Ő még 78 évesen is látható erőlködés nélkül képes tömegeket megmozgatni, fergeteges hangulatot csinálni, ráadásul minden korosztálynak. Az egyik oldalon mellettem egy idős néni volt, egyedül, szerintem jóval 70 fölött...a másikon a gyerekeimnél pár évvel idősebb srácok, minden szöveget tudtak és énekeltek is néha...köztük mi, Kispasival és a szüleimmel.Szeretem Balatonfüredet, minden évszakban és minden napszakban. Szeretem a sokféle korú és megjelenésű embert figyelgetni. Szerelmespárok, idősek és fiatalok, családok gyerekekkel, kicsikkel és nagyokkal, fiatalok haverokkal, korombeli párok társaságban. Egy csomó olyan gondolat indult el, aminek nem kellett volna, akkor nem sírtam volna elalvás előtt...ez a koncert, a nyár és Füred együttes "eredménye" volt. 

Érdekes, elgondolkodtató dolgot láttam: Borhét is van, nyár is van, koncert, minden ami ahhoz kell hogy este tizenegykor még tele legyen a sétány. Volt a boros házacskák előtt néhány tábla, ami a maszk viselésére és a távolság betartására hívta fel a figyelmet, de senki nem tartotta be és senki nem ellenőrizte. A sétányon máshol sem, az éttermek is tele emberrel. A vírus is ott volt vajon?

Az első...

 Életem első hennája: