A tökéletes második randi napja 😍.
Kicsit rövidebb volt mint az első, de ugyanolyan csodálatos. Másfajta izgalommal vártam Őt, alakul a kapcsolatunk napról napra.
Már el merem hinni Neki hogy nem fog lelépni...azt mondta ne parázzak, ő marad, levakarni se fogom tudni. De nem is akarom, annyira boldogságos, csodálatos, tényleg mint egy megvalósult álom 😍😍
Első randi 😍
Csodálatos, fergeteges, szenzációs nap volt. Megvalósult álom Ő...évek óta dédelgettem, mostanra érett be. Minden előre eltervezett csodát megvalósítottunk, megéltünk ahogy nekünk volt jó. Kb minden társadalmi elvárást, szokást felrúgva boldog napunk volt. Amikor menni kellett, nehezen engedtük el egymást, még akkor is ha fel se merült hogy nem lesz legközelebb.
Reggel sokkal korábban ébredtem mint indokolt lett volna, de legalább mindent elrendeztem mire jelzett Ő, hogy beért a városba. Hogy hogy értem le a ház elé, nem tudom...pillangók szárnyán, amik a pocakomban voltak...egy egész lepkefarm...annyira izgultam hogy milyen lesz ő...jelentem, ahogy megláttam az autót bekanyarodni a ház elé, a pillangók elszálltak. Semmi kétségem nem volt benne hogy minden remek lesz. Kiszállt az autóból és megölelt, megcsókolt, az elmúlt három hét minden vágyakozásával. Még mindig volt mit megbeszélni, sétáltunk egy jó nagyot, kézenfogva, boldogan.
És várom a következőt...és remélem a következő éveket.
Izgalmas hét ez...kicsúcsosodni látszik a kapcsolat és elméletileg hétvégén találkozunk. Soha az életben nem történt ilyen velem, ha valaki meséli nem hiszem el. Minden fontos dolgot tudok róla, ő is rólam, megjegyez, kérdez, visszautal hetekkel ezelőtti beszélgetésekre. Éjszakai életet élünk, nagyon keveset alszunk. Fontos vagyok neki, napközben is ír, hogy vagyok, mit csinálok, vigyázzak magamra az úton...és tervez, velem tervez. A következő találkozást, a gyerekekkel való összehozást, a jövőt. Mindezt annélkül hogy hallottuk volna egymást...pont annyira bolond mint én, fél szavakból megértjük egymást, jókat nevetünk. Hogy mi lesz ebből? Fogalmam sincs...ennyi figyelmet, szeretetet, törődést az elmúlt években nem kaptam, most fürdök benne bevallom. A kilók szépen csúsznak le, alig eszem valamit, egyrészt hogy megfeleljek neki, másrészt nem bírok enni de pörgök mint egy Duracell nyuszi...
Az előző kérdés, a zombi vagy vigyor továbbra is igaz, bár a zombiságot jobban viselem. Hajnalig csetelés utána alvás, gyorsan sokat. Három napja már napközben is ír, pl ebédszünetben vagy hazafelé a vonaton. Élvezem, nem tagadom. Azt se tagadom, hogy vannak bennem kérdések, kétségek, bizonytalanság dögivel. Nem találkoztunk, és nem is tudom mikor fogunk. Ehhez nem kell más mint 80 km és néhány gyerek.Leginkább egy kicsi, aki apukájával él. Szépen összegabalyodtunk mostanra, hiszen nagyjából mindent megbeszéltünk már ennyi idő alatt. Fura ez nagyon...okozhat csalódást egy személyes találkozás ilyenkor? Annyira hogy ne számítson amit eddig írtunk? Lehet kitartóan, heteken keresztül nem hibázva hazudni, vagy tényleg igazat ír? Nem keveredik bele, figyel rám, kérdez, vicces, komoly is tud lenni. Az hogy külsőre olyan, amilyet álmodtam magamnak, az a hab a tortán. Félek, hogy ebből egy újabb csalódás lesz, ugyanakkor nagyon akarom hinni hogy lehorgonyozhatok vele, mellette. Csak mert megérdemelném végre.
Szeptember 28...a nap, amikor töröltem magam a társkeresőről, elegem lett. Nem bírtam túl sokáig, de remélem ottlétem nem volt hiábavaló. Jött velem Valaki 😍. Már ott is fél éjszakákat csevegtünk, azóta meg még inkább. Talán ha öt órákat aludtam a héten, azt se túl mélyen. Éjjel vigyorgok, nappal zombi módban túlélek, ezt péntekre már nagyon éreztem. De megérte. Normális csevegések, egyáltalán nem tolakodó, pl fura is hogy majdnem két hét után nem került szóba a találkozni kellene..szerintem már minden téma előjött, de még nincsenek kínos hosszú csendek...
Majdnem 190 cm magas, barna, barna szemű...mint akit megálmodtam magamnak, soksok évvel ezelőtt.
A legeslegkedvesebb ünnepem 😍 Nem is annyira az a három nap amit a naptárban is jelölnek, hanem az előtte levő hetek, a készülődés, a díszítgetés. Az idei más lesz, de elhatároztam hogy nem hagyom hogy a nyomorult vírus megakadályozzon benne hogy úgy legyen mint máskor. Tehát otthon, a szüleimmel. Ha kell, előtte két héttel mindannyian otthon maradunk, hogy véletlenül se szedhessünk össze sehol semmi nyavalyát.
Elkezdtem készülődni, már nemcsak fejben, hanem fizikailag is. Gyűlnek itthon az ajándékok vagy azok alkatrészei, lassan fel kell írnom mit hova rejtek. A Kispasi legjobb ajándéka már itt pihen a szekrényben és bár nem meglepi lesz neki, nagyon fog örülni. Természetesen meglepi is lesz 😊Úgy tervezem hogy az idén több saját készítésű ajándékot fogok adni, mint az elmúlt években. Bár tavaly a barátnőknek adott doboz süti nagy siker volt, most mást találtam ki (persze ráadásnak kapnak sütit is). Annyira más lett minden, más a fontos, a figyelem a másik ember irányába egy kétkezi ajándékkal jobban kifejezhető. A kolléganőké már megvan, ebben anyukám segített, de természetesen az elkészített alapot is személyessé kell tenni, ez rám vár.
Alkotok szépen csendben, mutatni nem fogok mindent, majd csak ha átadásra került.
Visszarázódunk a mindennapok megszokásába, a karantén, a nyári szünet kellemes magánya után. Szinte minden nap van olyan helyzet, amiben úgy érzem, rosszul vagyok összerakva...ezek jelentős része a gyerekekkel és a nevelésükkel kapcsolatos, de a munkatársa kapcsolatában is előfordul. Érdekes, de most még nem zavar. Elvégzem a dolgom és jövök haza, a biztonságos négy fal közé. Biztonságos, mert itt szeretnek...a gyerekek, akikből mindig változó mennyi van itthon, kettő-három-négy, és már Csufika is. Biztonságos, mert kívül van a vírus. Biztonságos, mert csak az van itt, akit én beengedek.
Ugyanakkor hiányos...a másik felem hiányzik nemcsak a lakásból, az életemből is. Tegnap újra regisztráltam egy társkergetőre, bár megvallom őszintén, nem hiszek benne.... Mindegy, fent vagyok, nem vadászok, csak hagyom magam sodródni az árral és majd kiderül mi lesz belőle, lesz-e valami.
Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...
.jpeg)
