Happy day 53.

Pünkösd vasárnap van, pocsék szürke időre ébredtünk.

Reggeli előtt a tegnap esti romok eltakarítása, ebédfőzés, csupa házias dolog, ahogy egy anya napja indul.

Az egész nap társasozásról szólt, igazi családi ünnep lett ez a Pünkösd. Élvezem, nagyonnagyon.

Szerettünk volna kimozdulni, bemenni a városba sétálni, de olyan hideg volt hogy nem akaródzott. Estefelé, amikor már nem esett az eső,  a nagyok mentek egy kört, mi meg Kispasival itthonmaradtunk a viszonylagos melegben.

Happy day 52.

Munkásan indult a nap, délelőttre vendégeket vártam, tehát a nappalit legalább fogadókész állapotba kellett hoznom, kb reggel kilencre. Jelentem: sikerült, nemcsak a nappalit hanem szinte Egyszemlány szobája kivételével az egészet. Érdekes találkozás volt, a legeslegjobb (és egyetlen igazi) barátom hozta el a barátnőjét bemutatni. Nagyon aranyosak, beszélgettünk egy jó órát, mintha már ezer éve ismertük volna egymást a lánnyal is.

Aztán sütöttem egy hatalmas adag kukoricás-kolbászos muffit. 

Ja, közben elvitte Kispasi apukája a hatalmas gardróbszekrényt, ami a szobából kikerült. 

Bedagasztottam egy fátyolkalácsot és közben Nagyfiúval megbeszéltem hogy elmegyek értük, bevásárolunk és hazajönnek, hogy este igazán nagy társasjáték partit tudjunk tartani. Aha, a kalács kb két órán keresztül kelt, de semmi baj, szépen megsült, mintha minden a szokásos módon történt volna. Nem így a második, ami kissé sötét színűre sült...mert a gyerekek csinálták a vacsit, én a konyha közelében se voltam, a illata meg valahogy nem jött. A fáradtságomat minősíti hogy azt is elfelejtettem hogy a sütőbe tettem. 

A vacsi nagyon jó lett, az utána következő társasozásnak még nincs vége...de Kispasi már kidőlt, én is megyek aludni.

Imádom a gyerekeimet és a választottjaikat: annyira örültek egymásnak amikor három hét után újra találkoztak. Öt gyerek meg én...így néz ki most a családunk, még akkor is ha a Kispasi az egyetlen kiskorú 😃

Happy day 51.

Korán kelés, pihentető munka, így telt a nap nagy része. Szeretem a munkámat. Ma kimondottan olyan volt, hogy egész nap az asztalnál ülve mindenféle adminisztrációs feladatokat végeztem, de szeretem csinálni. Bevallom, nem bánnám ha újra gyerekzsivaj lenne az iskolában, azért ez így nem az igazi. Erre várnom kell szeptemberig, bár a táborok ideje alatt egy kicsi jutni fog belőle. Kíváncsian várom az új elsősöket és a már megismert Kismókusokat, biztos rengeteget változtak.

Délután folytattam a pakolászást, Egyszemlány holnap végre hazakeveredik, addigra az ő szobáját is rendbe kellett tennem, hiszen raktárnak használtuk.

Happy day 50.

Szép szám ez az 50.

Egy fárasztó napról kellene hogy írjak, de nem tudok...állva el tudnék aludni. 

Szobafestés, bútorszerelés, takarítás, selejtezés, visszapakolás, rumli az egész lakásban. Az összes energiám elveszett ma.
Cserébe kaptam egy csomó puszit, ölelést, boldog gyerekmosolyt, hálás szavakat az életéért, a szobájáért...azt mondta ő az a gyerek, aki elmondhatja magáról hogy mindene megvan és ezért nagyon hálás nekem...sírtam, nem tagadom...

Happy day 49.

Ma reggel még zöld-sárga volt Kispasi szobája. Mostanra sötétszürke-világoskékesszürke. Nagy munka volt, a tegnap este óta bent maradt néhány bútor kicipelése, a festés, takarítás, mostanra pedig a szekrény összeszerelése is megtörtént.
Egy ilyen nappal a játékok selejtezése is jár: régi kincsek kerültek elő, olyan játékok amiket már elfelejtett, vagy amikről nem is gondolta hogy megvan.
Este tízkor, mikor a kedvenc autók gyűjteménye előkerült egy vasaló dobozából:

A nagyfiú újra kisgyerekké vált és boldogan autózott egy kicsit 😉

Happy day 48.

Mozgalmas, munkás fárasztó nap volt.

Délelőtt csak a szokásos háztartás, egy kis főzés-mosás, ebéd után elmentünk vásárolni. Bízom benne hogy megjön a jóidő végre, Kispasi minden tavalyi nyári ruháját kinőtte, Nagyfiú is a jelentős részét, tehát pótoltuk. Aztán nekiálltunk kipakolni Kispasi szobáját, hogy kisfiúszobából nagyfiúszobává váljon. Egy ekkora lakásban ha valahol valami történik, akkor a többiben is rumi van...lassan megszokom, minden évben valamiért egyszer felfordítom a lakást. De olyan jó lesz ha vége lesz 😊

Tegnap este már mondta hogy nagyon köszöni...imádom.

Happy day 47.

Ez a nap is eltelt..

Egy nagyon kedves barátom ma ismét bebizonyította, hogy nem kell egymásról mindent tudnunk, nem kell folyamatos kapcsolatban lennünk ahhoz, hogy barátok legyünk. Ő olyan, aki időnként megkérdezi hogy vagyok, aztán hónapokig nem hallunk egymásról most pedig gyakorlatilag azonnal hozott nekem kárpitost. Van még egy jelöltem, aztán meglátjuk...nem volt kedvem telefonálgatni. A karantén nem tett jót nekem, biztosan tudom hogy bezárkóztam. Előtte se voltam egy nyitott személyiség, de mióta megtehetem hogy csak a négy fal közt vagyok, azóta főleg nem...még telefonálni se...

Délelőtt elmentünk megvenni a Kispasi szobájához az új festékeket, ott is egy segítőkész emberrel  találkoztam. 

Utána készült ebéd, ami nem gyorsan készült el, de annál finomabb lett. 

Kimagoztam egy csomó cseresznyét, készült belőle süti és lekvár:

Tanárúr átnézte a dolgozatomat és megírta a kérdéseket, amire a vizsgán válaszolnom kell. Az egyik egyszerűnek tűnik, azt hiszem a könyvből kiolvasható. A másik viszont...érdekes:

1.       Milyen konkrét tünetei vannak a kevert specifikus fejlődési zavarnak a különböző területeken?

2.       A gyermek társas kapcsolatainak fejlesztésére milyen lehetőségeket lát?

Holnapi feladat a válasz megkeresése...

Happy day 46.

Egy hideg szürke szomorkás vasárnap...a jó annyi, hogy Kispasival édes kettesben töltöttük. Egyszemlány névnapja, ő nincs itthon, majd pótoljuk az ünneplést.

Nekiálltam egy újabb projektnek, kárpitosokat kerestem, meg kellene csináltatnom az ágyam. Vagy venni egy újat. Valamiért úgy érzem a csináltatás jobb lenne, ha nem is lesz olcsóbb, de talán tartósabb..és környezettudatosabb megoldás ez. Holnap lesz a nagy telefonálások napja.
A nyarat a mai nappal megnyitottam, akármennyire is nem úgy néz ki az idő: a ma reggel lehúzott és kimosott ágyneműhuzatot estére szárazon, illatosan visszahúzhattam. Tudom az igazán precíz háziasszonyok sose csinálnak ilyet, vasalás nélkül nem húzzák vissza, én a nyári szezonban gyakran megteszem.
A mai napunk sokkal jobban alakult mint ahogy reggel látszott. Kispasival elmentünk mágneshorgászni, ezúttal a Dunához, Dunaújvárosba. A nagy víz, a nagy lehetőség. Először megnéztük a szigetet, valamiért az nem tetszett neki, néhány dobás után továbbmentünk a kikötőbe. Hatalmas kövek voltak a parton, természetesen nem fogtunk semmit a szokásos néhány rozsdás vasdarabon kívül. A képeken látszik hogy milyen szép helyen jártunk, megnyugtató sok víz. Nagyon erős volt a sodrás, a bedobott mágnest méterekkel odébbvitte. Egyszer beakadt valahova, messze bent, majdnem feladtuk és otthagytuk kb egy óra kemény próbálkozás után, de sikerült kiszabadítani. Térdig vizes volt, bement a mágnesért, nem tudta kiszabadítani, kiszáradt fával próbáltuk a köveket odébbpiszkálni, nem ment, végül kettős erővel, utolsó lehetőségként, összefogva megadta magát...csupa sár lettünk mindketten, de a Kispasi boldog volt. És ennél több nekem nem kell.
De a nagy kalandunk végül szerencsésen alakult.

Egy hatalmas uszály

Szigetnél

Happy day 45.

Szomorkás, éjszakai eső utáni reggelre ébredtünk és a meteorológia egész napra nem ígért semmi jót, sőt egész hétvégére se. Kettecskén hétvége ez megint, ebből a szempontból az életünk olyan mint régen.

A fiúk reggeli utáni desszertként megették a két szem epret. Annyira szeretem hogy értékelik az ilyen kis apróságokat, a saját nevelésű aprócska epret, pl.

Tegnap este társasoztunk egy jót. Ez a mondat azért is fura tőlem, mert BANG játékot játszottunk, a gyerekek nagyon szeretik, én meg nem. Nem szeretem, mert egyszerűen képtelen voltam felfogni az értelmét, nem tudom megjegyezni melyik lap mit jelent, mit tehetek és mit nem, mivel "szivathatom meg" a másik játékost. Egyébként meg hogy nyírjak ki valakit akiről nem is tudom hogy kicsoda? Mindegy, a lényeg hogy tegnap este mintha valami áttörés jött volna. Élveztem, lazán csináltam, a gyerekek nagy örömére.

Üvegbe került egy újabb adag bodzazselé és a pincében is kiselejteztem egy csomó üveget.
Előtte elkészítettem a dolgozatomat. Hála és köszönet a Tanárúrnak a türelemért, segítségért. Nem megy nekem a mit tettem volna megírása úgy hogy nem tettem semmit...Már csak a tételeket kell tanulnom és erősen bízni benne hogy az érettségihez hasonlóan nekünk is könnyített vizsga lesz, pl csak írásbeli. Bár én a megajánlott jegynek örülnék legjobban és tudom hogy egy csomó csoporttársam is így van: aki az elmúlt hónapokban otthontanított, otthondolgozott az sok mást csinált csak nem tanult.

Happy day 44.

Dolgozós nap volt, folyamatosan volt mit csinálni, szervezni. A munkának ezt a részét szeretem legjobban, élveztem a mai napot.  Persze természetesen állandóan a fejemben járt hogy be kell adnom amit be kell...

Happy day 43.

Ma megint hangulati mélypont volt nálunk. Hiába nyit a világ, nem megyünk sehova, viszont a tanulnivaló ma nagyon összejött Kispasinak. Kiakadt, sírt, megjegyzem megértem, némelyik tantárgy teljesen felesleges, a feladat semmi épülését nem szolgálja csak az időt veszi el másoktól.

Délután sétáltunk egy kicsit, nagyon fújt a szél, mégis jólesett. Természetesen mágneshorgászattal egybekötve 😉. A néhány rozsdás vasdarab megvolt zsákmánynak, Kispasi boldog lett.

Happy day 42.

Kicsit munkás, kicsit tanulós, kicsit sétálós, kicsit gyereknyaggatós nap volt (olvasd már az Egri csillagokat...)

Most megint gyertyafényben romantikázok az erkélyen, megint egyedül...ahelyett hogy írnám azt a rohadt beadandót.

Ma is olyan semmilyen nap volt, tudatosan próbáltam meg nem sajnálni magam...lesz ez még máshogy? Lesz még olyan hogy társam? gyakran eszembe jut, sokszor elszomorít a jelenlegi helyzet...

A gyerekek, az erkély, a virágok szebbé teszik a napokat:

Csodaszépem, 5 kinyílott virág ma reggelre

A rózsaszín muskátli...a kép nem adja vissza azt a hihetetlen élénk színt

Az első eprek. Az idén nem is lesz sok, két tő maradt meg, a többit kidobtam mert valami megtámadta őket

Happy day 41.

Ez egy semmilyen nap volt, a többi semmilyen közt. Ma se történt semmi rossz...de jó se...

Az idő is pocsék, bár reggel még reméltem hogy ebéd után lehet napozni...nem lehetett, egész nap hol esett az eső hol nem. Nem is mozdultam ki ma sem. Nem olyan rossz ez a karantén, egy ilyen antiszociális embernek mint én, főleg nem. Egy ideje nem kérdezem meg senkitől hogy hogy van...tőlem se kérdezi senki, nem hiányzom senkinek. Ez most egyáltalán nem zavar. 

Ma nagyon rossz kedvem volt, utálom hogy egyedül vagyok, megint szingli...megint egy újabb magányos nyár...és a többi, a sok terv amit szeretnék, még halasztódik...

Írnom kellene egy dolgozatot, de csak tologatom magam előtt...nem tudom mit és hogyan kellene, olyan dologról írni amiről fogalmam sincs...le kellene írnom hogy csináltam valamit, amit még sose láttam...ma éjjel meg akarom írni a nagyját, mert már nyomaszt.

Mai kreativitásként bodzazselét csináltam:

Happy day 40.

Egy laza nap, egy kis tanulással és szokatlanul nagy, kitartó fejfájással.

Reggel voltam a Boginál, örömünnep a karanténban...aztán irány a bútorbolt, hogy a tegnap megvett komódot hazahozzuk. Utána ebédfőzés, fejfájással, nem is ettem...utána a fiúk azt mondták, ennyire finom bablevest talán még sose főztem, vagy ha mégis akkor nagyon régen. Szeretem amikor megdicsérik a főztömet, olyan érzés hogy hálásak a gondoskodásért.

Minden nap, mielőtt leülök írni, végiggondolom a napot: a reggeli első öleléstől, Kispasival közös insta-cicák nézegetésétől a közös evéseken át, a beszélgetéseket vagy együtt játszásokat. És minden este tudatosul bennem, hogy hálás lehetek értük...és vagyok is. Egyszemlány, a távolból, a Szerelme mellől, minden nap felhív, ír, képet küld,hogy ne maradjak ki az életéből.

A fiúkkal az erkélyen vacsiztunk, ők filmet néznek én meg itt romantikázok egyedül...

Happy day 39.

Egy csendes vasárnap...

Reggel Feri ébresztett ismét, nagyonnagyon korán, ráadásul vasárnap is van...és esett az eső, igazi szép csendes, aranyat érő májusi eső.

Fura érzéseim vannak napok óta, megpróbálom szavakba önteni: Márciusban, amikor becsukódott az ország, büntetésnek éreztem. A vírus, mint láthatatlan,fenyegető rém, aktívan itt volt köztünk, legalábbis a reggelente kapott egyre emelkedő számok ezt sugallták. Belerázódtunk az itthontanulásba, az itthonmunkába, az összezártságba, tudom hogy szerencsés vagyok, mert ez egy nagyobb vitát leszámítva zökkenőmentesen ment. Most nyit az ország, szépen lassan, fokozatosan, szabályokkal, de nyit. Mi pedig maradunk továbbra is itthon, pedig mehetnénk. Hova? Gyakorlatilag bárhova...mégis úgy gondoljuk, jobb az óvatosság, jobb itthon a biztonságos négy fal között. A vírus elméletileg lecsengett, de ezt is csak a hírekből tudjuk. Szerencsére a környezetünkben senki nem betegedett meg, így a vírus számomra továbbra is egy bizonytalan, fenyegető rém maradt. Az érzéseim nem változtak az elmúlt két hónap alatt, a bizonytalanságom (félelmem?) nem lett se kisebb se nagyobb. Egy régóta ismeretlen érzés is meglegyintett néhány hete már, ami a gyerekek kicsi korában volt. Hogy én elveszek...hogy nem csinálok semmit azért mert nekem jó, mert én akarom, mert engem épít. Pedig nagyon élveztem már ahogy felnőttek a gyerekek és sok év csak és kizárólag rájuk figyelés után magamra is jutott idő és energia. Oké, mondhatjuk hogy a sütés, a kenyérrel való kísérletezgetés, a kötés az én hobbim. Ez csak féligazság, egy kis kényszer is van benne. Ha vége lesz ennek, pótolom...bár az igazi az lenne ha ehhez társam is lenne, de majd biztos megjön az is, ha kész leszek rá. (Izgalmas elgondolkodni azon, hogy vajon most mit csinálhat ő? Egy kapcsolatban él? Vagy valahol épp ugyanígy szenved magányosan? És hol fogunk találkozni? És mikor? És ő is várja vajon vagy csak úgy betoppanunk egymás életébe? )
A mai nap csodálatosan alakult a reggel elképzelttel szemben: jöttek az én drága szüleim. És a fene vigye a karantént és a koronát, végre újra megöleltük egymást!!!
Ebédre volt egy kis levesünk, kakaós csiga készült mellé...csak mert nagyon fáztam reggel, ehhez pedig sokáig kell menni a sütőnek:

Happy day 38.

38.bejegyzés...és nem is a karantén első napján kezdtem...rengeteg idő, ami egyrészt elveszett ebből a tavaszból, másrészt sokat adott. Elvette a gyakori találkozást a szüleimmel, sok kirándulást, a suli befejezését, a vizsgára való közös felkészülés lehetőségét. Adott rengeteg plusz időt itthon, a gyerekeimmel. Sok kemény órát, tanulással, ellenőrzéssel, de sok mosollyal, puszival, öleléssel, bújással. Egyszemlánnyal évek óta nem éltünk együtt ennyit egyhuzamban. Kispasi mondta valamelyik este hogy neki nem büntetés a karantén, ő nagyon szeret velünk lenni.

Ma egy kicsit takarítottunk, készülök a Kispasi szobájának átrendezésére. Előkerültek régi kedvenc játékok..és a nagy mamlasz Kispasi kisgyerekké változott újra, annyira örült nekik. Sokat nevettünk, bohóckodtunk. Imádom a gyerekeimet 😊

Ma volt sok tanulás, gyors ebédet csináltam csak...kettesben hétvégénk van. Az idő olyan semmilyen, hol kiderül hol beborul, nem mentünk sehova. Legalább már nincs olyan bolond hideg és szél mint az elmúlt napokban, talán nem fagyunk meg estére a lakásban.

Happy day 37.

Feri ébresztett...Ő a környék legeslegesleghangosabb verebe, aki az erkélyünket nevezte ki főhadiszállásnak. Minden reggel ő gondoskodik róla, hogy ne késsek el sehonnan. Ma is így volt, lelkesen dalolt csak én még aludni akartam, kihasználva hogy végre tudok és nem is kell ma sehova menni. Sikerült is, reggel nyolcig. Többször próbáltam már őt lefényképezni, de nem hagyja magát. Ebből gondolom hogy ő új Feri, nem a tavalyi, azt nem zavarta hogy kint vagyunk az erkélyen. Hosszú a nyár, majd összeszokunk.

A délelőtt egy csomó elmaradt adminisztrációs feladattal telt, közben megfőtt az ebéd is és még süti is készült.

Csodaszépem minden nap hálás érte hogy hazahoztam 😊.

Mára négy bimbó nyílt ki

Ebéd előtt gyorsan összedobtam egy sütit, a kalácssütésből megmaradt tojásfehérjék felhasználása volt a cél. Finom lett, mostanra el is fogyott teljesen, a fiúk hálásak minden sütiért.

Tavaly névnapomra kaptam egy kolleganőmtől szilikonos őzgerincformát. Szeretem, mert nem kell kivajazni mégis ilyen szép lesz benne a süti. (magamtól sose vettem volna, de ez egy nagyon jó ajándéknak bizonyult)

Csokidarabos, darált diós

Ma nagyon tevékeny napom volt, üvegbe került próbaképpen az erkélyen szüretelt citromfűből szörp. Több mint egy napot ázott vízben, felfőztem egy kis cukorral meg citromsavval. Most a dunsztban várja a sorsát. Én meg kíváncsian várom a fiúk reakcióját hozzá. Nekem ízleni fog, az biztos. A forró nyárban egyszerre édes és savanyú..hmm..jégkockával.

Happy day 36.

Dolgozni voltam, de szerencsére semmi rendkívüli feladat nem volt, csak amit mára terveztem. 

Délután elmentem a pályázaton nyert virágokért és elültettük őket, utána rendet raktunk az erkélyen. Sajnálom hogy olyan hideg van hogy nem akaródzik kint lenni...ideje lenne ha visszatérne a napozós idő, már fáztunk eleget. A lakásban napok óta pulcsiban vagyunk, pedig az nálunk ritka. 

Amit nagyon szeretek és amit a karantén gyakoribbá tett az életünkben, az az együtt evés. Amikor mindenki rohangál, tanul, programja van, elsikkadtak a közös vacsorák. A reggelik meg a hétvégén is csak ritkán valósultak meg, pont azért mert mindenki máshol volt. Ma egész egyszerűen szalonnát sütöttem vacsorára, sok friss zöldséget ettünk hozzá, együtt. Utána egy rosé fröccs a nagyoknak, ez a bor nem olyan finom mint a Polgár. Most meg maradt a sültszalonna illat a lakásban 😊.

Happy day 35.

Csodaszépem

Ma délután nagyon vacakul éreztem magam, fizikailag. A fiúk csodálatosan helytálltak: csendben megebédeltek, a Nagyfiú elment boltba, közben időnként rámnéztek, aggódva kérdezték mit tehetnek hogy jobban érezzem magam. Büszke vagyok rájuk.

Kispasi a karantén idején részt vett egy országos fizikaversenyben, amit 7-8.osztályos gyerekeknek hirdettek meg eredetileg, a megváltozott helyzet miatt kitágították a korosztályt. Ő még igazándiból nem is tanul fizikát, hiszen a halmazállapotváltozások, hőtágulás és ehhez kapcsolódó egyszerűbb jelenségek mind ismertek előtte, az órán tanultak csak rendszerezik a tudását. A verseny nevezése egy videó volt, időjárási jelenséget kellett modellezni. A második feladatban valamilyen egyszemélyes méretben megújuló energia alkalmazását, hasznosítását leírni, tervet hogy hogyan valósítaná meg. a harmadik forduló egy teszt volt, ebben Nagyfiú segített neki egy kicsit. Így 14.lett. Nagyon örülök neki, büszke vagyok rá.

Happy day 34.

Készült egy kenyérke, a recept az állandó módosítgatás miatt már majdnem olyan kenyeret eredményez, amit tökéletesnek nevezek. Kerül bele többféle mag és két evőkanál étolaj. Így nem lesz olyan száraz és vastag a héja. Igaz, hogy az összes eddigi kenyérke is elfogyott az utolsó morzsáig, pedig nem is lett két egyforma.

Hogy a délután se teljen tevékenység nélkül, gyorsan összegyúrtam egy keksztekercset is a fiúknak.

Tanulni kell...olyan vagyok mint egy gyerek...mindent kitalálok és megcsinálok, hogy halogassam az elkezdést.Közben drukkolok, hogy az érettségihez hasonlóan nálunk is csak írásbeli vizsga legyen...

Ma alapvetően pocsék kedvem van...nem érzek vágyat a társkeresésre...minek, ha utána megint én leszek aki sír, akit elhagynak...elfáradt a lelkem, ezt a Sanyi mondta délután. Mert természetesen megint ő az, akinek nyafogok és aki vigasztal, türelmesen meghallgat.

Happy day 33.

Vacak, szeles, fejfájós, punnyadós nap. Semmi érdekes nem történt. de legalább rossz se..
Délután nekiálltam tanulni, de annyira nem köt le...
Ilyen nap is van, ha elismerjük, ha tagadjuk, van.

Happy day 32.

Vasárnap, egy laza nap. Nem kellett főznöm, egyrészt mert az én drága jó anyukám főzött nekünk tegnap, másrészt mert kettesben voltunk Kispasival. Reggel korán ébredt, utána bebújt mellém és aludt fél tízig. Ebéd után én aludtam egy nagyot. Szerettem volna napozni, de hiába sütött a nap, fújt a szél és nem akaródzott kibújni a melegítőnadrág hosszú ujjú póló összeállításból.

Délután elmentünk az OBIba és nagy beruházást végeztem a következő évekre: vettem két új virágládát, a régiek már nagyon kopottak, annyira, hogy lentről is látszik.

Napról napra több virágja nyílik ki:

Néhány nap múlva virágozni fog a levendula is:

Happy day 31.

Kimozdultunk a négy fal közül, végre. Elvittük Egyszemlányt Ákoshoz, Zalába. Zala nagyon szép, az odavezető út is és ráadásul hosszú. Nem olyan hosszú mint amilyen sokáig tart.
Láttunk egy csomó szépséget útközben:

Bíborhere

Egy nagy bordó mező

Repcetábla

Gabonatábla és még bevetetlen terület

Már amikor reggel mentünk és ragyogott a nap, akkor mondtam, hogy némelyik kép annyira szép, hogy szinte már giccses. A kék kék, a sárga vakítóan sárga, a bordó csodaszép mélybordó, mint egy finom bor. Láttunk zöld fák előterében pitypangtól sárga fűben csodaszép barna lovat legelészni, mellette itatókút, mindez a fehér habos felhőkkel tarkított kék ég alatt. Álomszép 😍.

Sokat nevettünk a gyerekekkel, ez megint egy jó nap volt.

Az út egy része a Balaton partján visz. Annyi autó, ember, biciklivel vagy gyalog, a vendéglátóipari egységek, boltok körül, a parkolók tele...hihetetlen volt, mintha nem is két hónap szigorú karantén után lennénk. Vagy épp azért? Meg mert itt a jóidő is? Ha igaz hogy a vírusnak 14 nap a lappangási ideje, akkor kíváncsian várom mi lesz itt két hét múlva. Ezt a nagy mocorgást már érzékeltem a csütörtöki bevásárláson is, de elintéztem annyival, hogy igen, enni kell és más gyereke is nő, nemcsak az enyém. De ma nem tudom mivel magyarázni...mi a kirándulásunk során három emberrel találkoztunk, és nem volt puszi, kézfogás se, semmi, pedig jólesett volna. De betartjuk a szabályokat, mert félünk, még akkor is, ha nem sokat beszélünk róla.

Happy day 30.

Munkás péntek volt, délután se történt semmi érdekes.

A gyerekek főztek ma ebédet, segítettek egymásnak a tanulásban, este jót társasoztunk. Most lett vége 😊. Szeretem az ilyen péntekeket.
Néhány héttel ezelőtt még, jó, inkább hónappal, teljesen természetes volt hogy ha felnéztünk az égre, legalább egy csíkhúzó repülőt láttunk. Aztán eltűntek, szinte egyik napról a másikra. Most, hogy lassan újraindul az élet, öröm volt újra a kék égen a csíkot látni.

Legalább ekkora öröm volt délután Polgár bort találni egy boltban. Kellemes emlék fűz hozzájuk és ez mindig így is fog maradni.

Happy day 29.

A tegnapi nap érdekesen zárult: rákérdeztem egy ismerősre, akivel a fiaink egy osztályba járnak és aki szintén egyedülálló, hogy mi van velük, hogy bírják. Olyan panaszáradatot zúdított rám, hogy alig tudtam mit mondani. A gyereke, a munka, a szülei...de ő olyan, aki soha nem elégedett semmivel, és ez nem jobb teljesítményre, változtatásra sarkallja, hanem morgós lesz. Beszélgetés közben azon gondolkodtam, hogy vajon miért történt ez a két találkozás, beszélgetés egy héten belül az életemben. Miért vagyok jó panaszkodást meghallgatni?

A karantén alatt akiktől jólesett volna hogy megkérdezzék, mi van velünk, nem kérdezték. Kérdezték viszont olyanok, akiktől nem számítottam rá...és nem azért, mert összefutottunk az utcán és nem lehetett kitérni. Ma is volt ilyen eset, kimondottan jólesett.  Az ilyen helyzetek is jók a másokkal való kapcsolataink felülbírálatára, átértékelésére. Jelentem, megtettem 😊

Ma délután vásárolni voltunk, végre együtt, Kispasi kinőtte az összes nem melegítőnadrágját. Kapott farmerokat és fodrászhoz is eljutott. Az egy hete ősemberformájú szakállas nagyhajú Kispasim csinos fiatalemberré változott.
Megleptem magam egy csodaszép hibiszkusszal. Boldogság van, nagyon nagyon szeretem, csak az a baj hogy nem tudom sokáig életben tartani őket, az újabb virágoztatás meg főleg nehezen megy.
Volt még rózsaszín, piros, citromsárga, narancssárga. Legszívesebben mindet elhoztam volna 😊😍

Délelőtt készült egy Dragomán-kenyér, kis módosítással. Került bele teljes kiőrlésű liszt, szezámmag és chia mag. Egy kicsivel több vizet tettem hozzá és három evőkanál étolajat reggel, az első hajtogatásnál. Volt már ennél magasabb kenyerünk, de ilyen puha és vékony héjú még nem.

Ebédre lencselevest főztem meg muffint sütöttem. Szalonna, hagyma, kolbász és csemegeuborka volt benne. Volt, mert mind egy szálig elfogyott.

2020/6

Egy ideig nem fogok zoknit kötni,ez is maradékból és egy régóta itt ácsorgó gombolyagból készült. Kispasié, a méret a szokásos 43-44.

Happy day 28.

Reggelente a kávésbögrémmel kimegyek az erkélyre. Ez egy "szertartás", csak a leghidegebb téli napokban hagyom ki. Ilyenkor megszemlélem a világot felülről, megsimogatom a virágaimat a szememmel, lecsípek egy-egy hervadt levelet, ma pl kihúztam két tő muskátlit, akik az átteleltetés után nem tértek magukhoz.

És ezt láttam:

Ez a hála a gondoskodásért 😃

Este fél tízre kisült a finom mazsolás kalács...nem tudtunk ellenállni:

A kalács Édesapa receptje. Érdekes, de a karantén előtti időszakig az ő "feladata, kedvtelése" volt a kenyérsütés. 

Happy day 27.

Érdekesre sikeredett a nap, pedig úgy indult mint bármelyik. Délután hívott egy barátnőm, bajban van, segítséget kért. Sokáig beszélgettünk telefonon, aztán autóba ültem és mentem segíteni.Érdekes kapcsolat ez az életemben. Ahogy az a helyzet is rendkívüli, amilyen utat bejárt az ő élete mióta ismerjük egymást. Kegyetlen helyzetbe került, a kiutat nem látja ő sem, én sem, ha kívülállóként nézem. De intő példa a jövőre nézve, egy bizonyos szintnél jobban nem szabad beleszeretni senkibe és hinni neki. Azt hiszem az önállóságom, a szabadságom mindennél fontosabb, de nem véletlenül kell vele végigcsinálnom ezt a történetet már több mint egy éve, ebben biztos vagyok.

Ezen kívül teljesen normális, átlagos karanténnap volt. Sokat főztem, sütöttem palacsintát, holnap dolgozni megyek, ne legyenek ebéd nélkül a gyerekek. Jelentem, sikerült: maradt!

Kezdődik!!!

Happy day 26.

A tegnapi viharos estét csillapítottam egy pohár roséval...a kanapén várva az alvásidőt, kapcsolgattam a tv csatornák közt. És mit találtam? Szépség és a Szörnyeteg film verzió. Pár perccel azelőtt kezdődhetett, végignéztem. Majdnem éjfélig tartott, de megérte. A háborgó lelkemnek más se hiányzott mint egy tündérmese 😃. De hiszem hogy a dolgok okkal történnek az életünkben. 

Ma folytattam a rendrakást magam körül, ruhákat selejteztünk. Pihenésképpen egy kicsit a kézimunkás szekrénykében is pakoltam, és majdnem készre kötöttem egy zoknit. Egy újabb zoknit...jó lesz ha abbahagyom. Amikor találok valami fonalat amiből éppen csak egy kicsi van, előveszem és elképzelem melyik másikkal tudom összehozni és mivel volt egy olyan időszak az életemben hogy mindig fonalat kaptam és vettem is magamnak, vannak maradékok is. Majdcsak elfogy egyszer...

Ma délután előkerült a fényfüzér, amit az erkélyre vettem tavaly és fel is tettük...romantikus estékről, kint vacsorázós, borozgatós, bújós- beszélgetős estékről álmodtam...ja, hogy az idén se lesz belőle semmi? Így jártam...

Ma paprikás krumpli volt az ebéd. Hatalmas adagot főztem, legalábbis én azt hittem, arra számítottam hogy holnap nem kell főznöm. Már ebédnél tudtam, hogy ez nem sikerült, a gyerekek azt mondták hogy nagyon finom lett, nem lehet keveset enni belőle. Délután sütöttem egy kenyeret, csak lisztkeverékből a gépben. Langyosan elfogyott a nagy része, tehát elindítottam még egy adagot, hogy valami legyen reggelire is. Kell ennél nagyobb dicséret egy anyának? Mióta karantén van, folyamatosan a konyhában vagyok, minden nap főzni kell.

2020/3-4-5

Karanténkrea 😊
Kispasinak, a méret kb 43-44...csupa maradék fonalból, de mivel csak itthon hordja, ez nem probléma

Ebből a fonalból készült már neki egy zokni, amikor szoktattam be a bölcsibe...tehát kb 11 éve 

A képek nem egészen úgy adják vissza a színeket, ahogy vannak,nagyon fura idő volt ma, olyan se felhős se napsütéses, de nem akartam a fényképezéssel tovább húzni az időt.

Happy day 25.

Anyák napja...puszi és ölelés nélkül...sőt, ma nem is láttam az Anyukámat. Remélem ez az utolsó ilyen vacak nap...egy újabb ünnep, ami az idén tavasszal teljesen nem olyan, mint amit megszoktunk. Az ajándékát odaadtam kb másfél hete, akkor még nem tudtam hogy 1-én találkozunk.

Ma megint aludtam délután, nagyon fáj a fejem. Bolond hideg van, fúj a szél is, biztos azért fáj.

És hogy valami jót is írjak: hamarosan kinyílik a fukszia. Mindkét cserépben pattanásig dagadtak a bimbók, pár nap és csodaszép lesz:

Happy day 24.

Kezd elegem lenni...tudom ezt írtam már néhányszor, de úgy érzem egyre gyakrabban előjön az érzés. Időnként megijedek tőle, hogy mennyire magamba fordulok, rengeteget alszom, csak hogy ne kelljen ébren lenni, ha épp ébren vagyok megcsinálom a nagyon fontos háztartási teendőket és utána csak vagyok. Ezek a tevékenységek kimerülnek a főzés-mosogatás-mosás-teregetés-elpakolás feladatokkal. Pl a porszívózást a gyerekek csinálják.

Tanulásra nem tudom rávenni magam, pedig ha nyit az ország, a vizsgáim is talán előkerülnek. Amit eddig tudtam, azt is elfelejtettem az elmúlt hónapokban...és úgy érzem nem is érdekel..és ha nem tudok mit kezdeni az Asperger-gyanús felnőtt befordulásával, magábazárkózásával, akkor egy gyerekkel mit fogok kezdeni? Egy olyannal, akinek ennél sokkal súlyosabb problémái is lehetnek.

Nyitni fog az ország...sokat gondolkodom ezen, mennyire jó ötlet. Úgy gondolom, hogy nyilván a gazdaságnak jót fog tenni, annak kell, de örülök neki hogy még egy hónapig nincs iskola, a gyerekeknek nem kell menni sehova. Nekem kell, de majd vigyázok magamra. Szerintem a legjobb ha maradunk otthon, sok felelőtlen ember fog elindulni, biztos vagyok benne hogy megugrik két hét múlva a megbetegedések száma.

Happy day 23.

Az én csodaszép, okos nagyfiam 20 éves lett ma. Ő olyan gyerek, amilyet minden szülő szeretne. Elfogult vagyok, de igazam van, tudom.

A szülinapos kedvence az aszaltszilvával vagy aszalt barackkal töltött rántotthusi, azt csináltam ma ebédre. Tortának Nigella kóla-tortáját sütöttem. Csokis, nagyon csokis de mégsem édes vagy száraz. Anyu sütött neki Felhőt, karantén-szülinapot tartottunk a ház előtt a parkolóban...aztán sírtunk. Nagyon hiányoznak a szüleim, jó lesz ha vége lesz már ennek...